Zodé
hajnalra fiatal költőtársaság jelezte érkezését
hevertem még az ágyban de valamelyik családtag
azért így mondom mert nem emlékszem ki volt
sürgetett várnak a másik szobában
felkászálódtam vécére mentem
meg valamennyire megmostam a képem
mégse úgy lássanak ahogy kikecmeregtem az ágyból
ketten voltak
a költőlány a fotelben ült
hozzám hajolt és összepuszizkodtunk
a srácot ismertem arcról
más nem volt a szobában
csak zodé az egyik gyerekem
őt kényeztették és mondták helyes ez a zodé
onnan tudtam a nevét
és gondoltam csak az enyém lehet
ha ott van velünk a lakásban
mindenhol vetetlen ágy
igyekeztem lazán venni a dolgot
ez van ha ilyen korán jöttek
nem akartam rákérdezni a többiekre
hisz nem mindenki ragaszkodik az ígéretekhez
pedig titokban másokra is számítottam
konkrétan az ügyeletes tehetségre
a fiú panaszolta
manapság egy fiatal költő örülhet
ha verseit ezer kétezer példányban kiadják
és ettől olyan keserű az egész
együtt érzően bólogattam igen
elmúltak azok az idők
és valami nagy számmal kápráztattam el őket
aztán elmosódott a szoba a kép
mellemen homlokomon izzadságcseppek
zodé is eltűnt el a többi vetetlen ágy
tegnap a kiadóm kérte
menjek a boltokból visszaküldött könyvekért
hiába sok az a háromszáz
versre amúgy sincs kereslet
így indult a vasárnap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.