(Gyimesi Lacinak)

már mindegy

ne törődj vele hol van

álmodoztunk

kis kurvák csillagporban

mikor is volt

vérmező logodi

a moszkva téri gomba

egy felesért hányszor beálltunk

semmink se volt

csak ezer álmunk

bolondok voltunk

ragyogóak

a jónak hittünk

csak a jónak

ha a reggel bebólintott a széna térre

még aludtak a stokiban az írógépek

átizzadt éjjel után

fröccsök vártak

a kétlyukuban a könyöklőre téve

volhatott volna másként

már semmi sincs meg

vörösborpecsétes az élet

mikor is

mindegy

semmivé lett