hogy kinek mit jelent
az újév hajnalán sparheltre tett fazék
nem tudom
nekem a konyha gőzmelegében anyut
ahogy ilona nénivel nevetnek
a maradék székelykáposztán
mint változik át korhelylevessé
apuék bent góbé nótákat énekelnek
s isszák a hígború fröccsöt
persze buta kérdés kinek mit jelent
nekem a még felhőtlen gyerekkort
hótakarta kerteket
mikor még minden tiszta jó
sütemény- ételillat családmeleg
vidámság
izzó kályhacső
és megint egy boldog új év
hó ropog
fényesre bokszolt bakancsban
csúszkálunk a papp-domb jegén
és minden szikra-ragyogás
és minden költemény
mit jelent egy ételillat
egy semmiből jövő
februárban
a múltkor savanyított káposztát csináltam
s bár lassan fogyóban
maradt még
eszembe jutottak a szilveszter esték
eszembe minden
a melegség
hogy semmi sincsen
hagymát vágtam
feltettem a maradék káposztát
marék rizsával
darabka kolbászt szeletre
csak visszajön kicsit az az este
ennyi kellett
megkívánnom
kimegyek a fokhagyma összezúzva
a levest berántom
egyedül vagyok de nincsen semmi baj
egy kis káposzta egy régi illat
és megint anyuval
fejemben halkan szólnak a nóták
kinek mit jelent
nekem ez a valóság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.