Birtalan Ferenc versei

  sose mondtam: arra csak mentem volt ki tiltakozott volt ki jött mellettem volt aki otthagyott az utam nem tetszett volt ki mellettem halt el sosem eresztett   nem mondtam: enyém az igazság útja űztek tévedések de indultam újra voltak akik hittek akikben én…

                          (In memoriam Burns)   Elhűl a nyár, szerelmem. Cserkésznek őszi szelek. Készülődni, mondd: mi ellen? Pucérak vagyunk, fegyvertelenek.   A völgyet látni már, megyünk a hegyről. Hajunkba dér szitál, az ég sátra…

szűk udvarok, részeg akácsor  fullasztó pára száll a parkettgyári faháncsból  egemen pár-wattos csillagok égnek  kormos a Hold, nem tudlak megálmodni téged  kulcslyukon fényt, percnyi örömöt várok  legyek dönögnek, halálig nyúló délutánok  Józsefváros, inkább…

  a költő a költő a piacra ment szombaton mert csirke kellett   az úton az úton dudorászva ment félpénzzel s vett csirkemellet   a költő az úton zsebében semmi szatyrában a csirkeborda   ám szárnyas lovának széna se zab sincs dúdolt hát: ha tellett…

gyümölcstúltermelés rohad a málna tervezett fölötti infláció konvertibilisek hamukája nyílt szavak nyomorról gondról különjáratok a Munkásmozgalmi Panteonból szaporodó népféltők országosodik az érdek demokratáink annyian lassan egymásba érnek háromszáz kopjafa…

  Menj a közértbe, végy negyed kiló túrót. Tedd be a hűtőbe. Egy hét múlva nézd meg, mikor jár le a szavatossága. Ezt időnként ismételd meg. Amikor elérkezett az idő (tegnap lejárt!), gondolkodj el, hogy mi a francot csinálj belőle?   Hozzávalók:   a fent…

az ébredés átír és föloldoz szenvedek álomdarabokkal mintha bontott ház sitt-kupacából akarnék visszaidézni léttelenbe tűnt családot gyerekmackóval mosollyal a lépcsőfordulóban kertbeli lánnyal ahogy előrehajolva néz egy sárga virágot   az ébredés átír és…

  „Annak idején Öcsi meglátott valami olcsó ruhát a Flóriánban: barna nadrág mellénnyel és egy világos, csontszínű szövetzakó. Nagyon megtetszett neki, nekem is. Akkortájt nem költhettünk sokat ruházkodásra, de eldöntöttük, mindketten veszünk, legyen egy egyforma…

  "2003-ban kezdtem olvasni Kertész Imrétől A kudarcot, de abbahagytam. A napokban újra elővettem. Nem ad sok esélyt a menekülésre. Kertész és közöttem – eltekintve a kortól, sorstól – van egy óriási különbség: az ő történelmi sorstalansága. Nincs ebben semmi…

Ma nyarat kapsz a november helyett, ne látsszanak a letarolt fák. Gondolj a napra. Vegyél vászonruhát, gyere strandpapucsban, és csücsörítsd a szád, mint mikor hozzáér a citromszelet, hogy öröm nézni rád.   Ma nyarat kapsz: utálom ezt az őszt. Mi időm van még…

  Amikor Ádám végzett és be akarta gombolni a sliccét, észrevette, gebasz van, mert nadrágja nincs még. - Szép ez a kert, jó, hogy csináltad Évát - mondja az Úrnak -, s tényleg minek a ruha, a többiek is mind gatya nélkül kúrnak.

  sparhelt mellett mereng a repedt kredenc viaszkos vászon az öreg asztalon lavór szappan len-törülköző egértelen halott a csend

1990. augusztus 4. szombat SAJNALATTAL EERTESITJUEK BIRTALAN FERENCNEE SZUELETETT 1944 ANYJA NEVE SIMO IREEN ELHUNYT JAANOS KORHAAZ       Augusztus-átkozó     légy százszor ezerszer átkozott jöjj szeptember október záporozd törd minden ágát fújd világgá ne lehessen…

  az íróasztalom kb.90x45 cm-es fiam kiszolgált gyerekbútorából /némi mesterkedéssel/ évek óta a tett színhelye már a barna műbőrön /amivel bevontam/ sok lehullt parázs s hajdan-volt három kiscicánk körömemlékei itt ülök reggelente nézem az évszakok hogyan…