„Annak idején Öcsi meglátott valami olcsó ruhát a Flóriánban: barna nadrág mellénnyel és egy világos, csontszínű szövetzakó. Nagyon megtetszett neki, nekem is. Akkortájt nem költhettünk sokat ruházkodásra, de eldöntöttük, mindketten veszünk, legyen egy egyforma szerelésünk.
E sokéves zakóban voltam akkor este, amikor Deák Mórral átmentünk az Eötvös Klubból egy Veres Pálné utcai étterembe, meginni egy kis bort. A szomszéd asztalnál ült Bella István, Döbrentei Kornél, Lázár Ervin, Tóth Bálint és egy bolgár vagy lengyel költő. Kis idő múlva, nem tudom, kinek a kezdeményezésére, átültünk az ő asztalukhoz. Sajnos a bemutatás elmaradt, ami biztosan az én feszélyezettségemnek is köszönhető volt. Lázár Ervin rákérdezett a többiektől:
– Ki ez az ÁVÓ-s? – Valamit Tóth Bálint is kontrázott rá, de nekem az első kérdés is épp elég volt. Bella Pista vett védelmébe:
– Hagyjátok Birtalan Ferit, ő egy rendes srác. – A velem szemben ülő Döbrentei Kornél barátságosan fordult felém:
– Olvastam a Verbőczy-versed az ÉS-ben, nagyon jó volt.
Mikor már kint voltunk az utcán, Lázár Ervin és Tóth Bálint is próbálta exkuzálni magát: a bor, az akármi… Mondtam, hogy ugyan…, de szomorúan mentem haza. – In vino veritas – gondoltam –, meg a hülyeség is.”
(Versek regénye, Hungarovox, 2010)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.