az ébredés átír és föloldoz
szenvedek álomdarabokkal
mintha bontott ház sitt-kupacából akarnék visszaidézni
léttelenbe tűnt családot gyerekmackóval
mosollyal a lépcsőfordulóban
kertbeli lánnyal
ahogy előrehajolva néz egy sárga virágot
az ébredés átír és föloldoz
egy kórház ahol előbb én
aztán ahogy jöttek a látogatók
már te feküdtél az ágyban
mindenütt a semmibe tűnés pusztulásnyomatai
betámasztott tört üvegajtók zárják el
az elmúlás házának parkettás báltermét
az ébredés átír és föloldoz
magyaráztad: elvesztetted a munkád
nem egyedül
de engem nem érdekeltek a többiek
mert úgy értelmezhetetlen
csak egyén külön boldogulásából épülhet egészségesebb
vírusoknak ellenállóbb társadalom
kérdezted: most mihez kezdjek
mintha számítana amit mondok
nem érted
hát mi fontosabb mint azok a rohadék versek
nézz a naptárra
hiányuk mérgezi emészti el a lelket
az ébredés átír és föloldoz
ködös a reggel készülj a télre
kit fog érdekelni a piros tornacipőd
föloldoz a megíratott ébredés
ha az a sorsod
előbb-utóbb térdre kényszerülsz
versek várnak a sárga virág körül
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.