jaj messziről
megyek tehozzád
eretnek fiad
hogy kimájusoznád
megyek kövek
és fű között
vadszederruhába
öltözök
megyek járatlan
utakon
mindig feléd
feléd vakon
szememen fényes fillér
csak az ég
minden perc
újabb szakadék
járok gyerekként
álmodozva
tavaszt a fázó
jázminokra
megyek ködbe fúl
mind a reggel
megyek halkuló
énekekkel
rabszolga lábam
visz csak egyre
hogy megtaláljalak
te egy Te
mert nincs harag
mert béke sincs
tekints rám Istenem
tekints
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.