Jópofák a limerickek,
Noha kicsit kimerítnek.
Agyament egy versforma.
A költő csak betolja
Végsőként a harmadrímet.
x
Költő Verbőczy Antalnak,
Verselés adott alkalmat
Csenni gyújtót, töltőtollt.
Mondottam, mert költő volt.
Ez ad e versnek tartalmat.
x
Ahogy mentem Óbarokba,
Hajam fogtam lófarokba.
Sok a kanca, mén alig van.
Elleszek majd én a likban,
Csak megfogom jól marokra.
x
Mint ballagott Toscanába,
Reccsent egyet Oszkár lába.
No, asziszem eltörött,
S szidta bíz’ az ördögöt,
Hogy az anyját toszná szájba.
x
Amúgy, Oszkár: Finn gazember,
De van úgy, hogy fing az ember,
S azt mondja, a lába volt,
Mivel éppen megbotolt.
Mert hát Oszkár: igaz ember.
x
Miként tudjuk: fönti Oszkár
Finn volt, nem pedig orosz cár.
Bojár se és muzsik se.
Egyszerű kis Finnecske.
Csak az apja volt egy rozmár.
x
Nem mondom, hogy Bergmann Ingrid,
Színésznő lett volna mindig.
Kiderült volna mingyár,
Ha nem szól közbe Ingmár.
Nem csípem az ilyen svindlit.
x
Jászalsószentgyörgyön, hajdan
Fehérmolnár János, s majdan
- A Zavgyvában kezdte el
az úszást, mert úszni kell! -
- lett Jonny Weismüller Tarzan.
x
Élt egy férfi Szecsuánban.
A marháját lekutyáztam.
Vookot vágott hozzám legott.
Nem is maradhattam meg ott.
Féltem, megsüt Szecsuánban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.