kiről az én szívemben lelkemben az a kép alakult
hogy nem vagy
akihez esténként nem tudok fordulni megértést keresve
kinek sose tudtam bevallani bűneimet
mert hamisnak éreztem másra lőcsölni a szart
mert naponta szembesülök azzal
nem másokban kell keresnem a hibát bűneimért
akinek nem tudom miért adatott meg
hogy lassan mindenkit lekörözve
rangidőse legyek egy egyszervolt szerelmes családnak
én akit csecsemőként jobb lett volna veszve látni
úgy beleragadtam ebbe a nemtudommineknevezzembe
hogy szégyenkezve nézek a múltra
voltjaimra lehetjeimre
kikre úgy épült a sok évtized
mint árulóra a titkon nyitott rács
mert érdemekre gondolok büntetésre és rád
akit akár akarok akár nem meg kell szólítanom
pedig nincs szomorúbb
várni a felmentő megbocsátó biccentést a keresztről
de ne haragudj
rohadtul nem hiszek az elrendeltetésben
az eredendő bűnben
ide születtem
ezek között a folyók hegyek istenek között kell lennem
hiába akarnék szökni
bevésődtek a képek
mosolytalan szomorú arcod
amin egyetlen lélekmelegítő rezzenést se láttam
szerinted hogy gondoljak a megváltásra
hogy higgyem bármit is képes lennél tenni értem
ha a vagyommal se tudsz mit kezdeni
hogy jöhetsz utánam mikor szétszórattatok a szélben
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.