Amennyiben a Szerkesztő úr is úgy akarja
- előre persze nem tudom -,
leadja ezt a versemet a Lapba,
s megjelenik egy szép napon.
Kis-kisasszony érti, nemde?
Így alakul az árukapcsolat.
Ön az öröklétért lesz cemende,
én kiárulom a csókokat.
Sok jó forintért húst veszek majd,
zabálok finom bifszteket.
Engem élve, pár ópuszom tart,
s együtt a vers, a hentesek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.