(Gyimesi Lacinak)
már mindegy
ne törődj vele hol van
álmodoztunk
kis kurvák csillagporban
mikor is volt
vérmező logodi
a moszkva téri gomba
egy felesért hányszor beálltunk
semmink se volt
csak ezer álmunk
bolondok voltunk
ragyogóak
a jónak hittünk
csak a jónak
ha a reggel bebólintott a széna térre
még aludtak a stokiban az írógépek
átizzadt éjjel után
fröccsök vártak
a kétlyukuban a könyöklőre téve
volhatott volna másként
már semmi sincs meg
vörösborpecsétes az élet
mikor is
mindegy
semmivé lett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Éva Kádárné 2014.07.04. 13:02:51