az út
hol nagy rögök hevernek
szikkadt meder
hajói szekerek partjai fák
nincs innen nincs odaát
a csend lopva érkezik
csak menj tovább
vélt zörgéseket figyelve
míg tarkódra ül az egyedüllét
szekerek lassan ködbe vesznek
szűkül az ár nélküli meder
összeborulnak a fák
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.