A Költészet Napján
A költők, a költők bezzegnek.
A majmok intenek:
Ezt nektek!
Költőországban
költőországban vers a pénz
hallod szó-érmék csengenek
s ha akad aki nem zenész
csak álcázott a szerkezet
költőország a képzelet
nyitott vagy behunyt szemmel élsz
mi csúf volt szép majd rút lehet
szabadon veszel adsz cserélsz
költőország a jog hona
legyen jutalmad kard babér
nem vagy csak soros ostoba
hatalmad rossz garast sem ér
költőoszágban nincs remény
ámítás van és közhalál
orrod fent hordd vagy légy szerény
lesben áll versed s elkapál
költőország nem létezik
lantosai csak kóklerek
kitalálják és elhiszik
szavaikból még jó lehet
költőország egy cafka dög
pár ócska fröccs s tapadni fog
aztán míg élsz csak őt nyögöd
magyarán mondva baszhatod
A vers lemászott a vitrinből a földre.
Loholt a költő utána: talán ha visszajőne,
finom ő ehhez: hymnusocska!
Szállni kell, nem csúszni lent a porba’.
Ment a vers, szülője nem érdekelte.
Majd báli ruhában járok: persze...
Ment az utcán, szemben emberek,
két lábon járók: tetszenek,
mondta a vers, tocsogva a sárban,
s nézte: nekem sincs rosszabb lábam...
Kicsit antikolt, kicsit göröglök,
de a baj végül is öröklött,
s a célnak pont jól lengenek.
Hagyj, szólt a költőnek, hagyj ma engemet.
Ment a vers, rámosolyogtak.
Kérdezték: hé, dalocska, hogy vagy?
Köszönöm, mondta: minden isteni!
Menni kell, nem polcon hírleni.
Undorító, szólt a költő epésen,
ez itt. Nem jobb ott, bőrkötésben?
Nektárt kap, ki megkeres, nem ócska lőrét.
Király kegyét akard, ne kardnyelőét.
Nem hallotta verse, épp kukát rúgott fel.
Az istenek pihenjenek, nekem ez kell.
Múlatták az időt, míg beért az
Gyere, apám, szólt a vers: jó vagy egy felesre.
Elégia a költő házioltárára
Reggel a költő verset olvas.
Tíztől ebédig eldalolgat.
Finom dohány, egy könnyű spriccer,
kis mélabú, mely nem hevít fel.
Langyos homály a délutánon.
Másfél órányi éppen-álom.
Csókjával házi-múzsa kelti.
Kifő a kávé, megy vizelni.
Halk mjúzik: Vivaldi, Bach tán.
Selymesen omló házi kaftán.
Szelíden mormol pár szonettet.
Sötétedik, rőt gyertya reszket.
Mélázik kicsit az elmúlásról.
Egy kis konyak, vagy pár pohár bor,
s reá terül, mint éj sötétje,
hogy az egészre baszni kéne
.
A KÖLTÉSZET ELKÖLTÖZÖTT
AZ ELEFÁNTCSONTTORONY NYITVA
ha neked úgy jó
gyere be sáros bakanccsal
de
ne rugdosd az ajtót
ez mégis templom volt valaha
hülye bunkó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.