Birtalan Ferenc versei

ellobban kihűl az este messze vagy tőlem messze   szemem mögé zárva álmom csak a nemvagyod kiáltom   hiányod agyamban varcog el ne veszítsem arcod   ments meg uram ments meg engem hadd őrizzem ne felejtsem   ne kísértsen meg az éjjel bogárröptnyi…

úgy szar az egész ahogy van mit reméljek mire várnék majd hetven év mint az árnyék borul fölém és eltemet reméljek új évezredet hiába akarom értsem rég nem hiszek a tévedésben bitangok közt születtem élek hogy hihessem magam szépnek nézek a gyászoló…

nem mondhatom csak a voltom belőlem ami megmaradt őrzöm a rongylott képeket mi szakadhatott szétszakadt   titkaim ma sem fedem föl bolond voltam és szemérmes ki nem értett meg régen érteni ma sem esélyes   keresem azt ami nincsen de szertehordták az…

addig feszítsd ki a szárnyad, amíg a halál nem támad addig gondoljál a leszre, amíg be nem ér az este addig vagy jó szerelemre, amíg hinni is tudsz benne addig értsd meg mit kerestem, amíg téged sír a testem addig legyél mindentérő, amíg én vagyok a végső   amíg én…