Megvert király
Kartávolra volt- eljövendő semmitől, élek.
Kaptam reményt, istenek akarata szerintit,
de kevesedik a temérdek.
Lázas vágyaim kihűlőben.
Hajamba rég nem rak fészket a szél.
Hírem veszve,
már nem akar senki.
Nappaltalan egem eluralta az este.
Lebegek, mintha a vizek felett.
Változó idő?
Nem törődik veled, velem se.
Vagyok.
Mindentől távol, mindenben benne.
Mi gyönyörű volt, kietlen, sivár.
Vándorol a semmibe vak,
féltestvér-apjával a lány.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.