HTML

Birtalan Ferenc versei

Friss topikok

  • béefá: @Kanyó Zsuzsa: Örülök, hogy egyetért írásommal! (2015.03.14. 15:50) LEGENDA
  • gmmria: "Csak fény van, tiszta, kék." *-* (2015.01.19. 12:16) Nyarat kapsz
  • béefá: @gébics: ebből is látszik, milyen öreg vagyok :) (2014.09.28. 08:53) Ősz
  • Éva Kádárné: Igen, így volt...csak már álmunk nincs, egy se... fantasztikus vers. (2014.07.04. 13:02) Mikor is volt
  • béefá: @Éva Kádárné: :) (2014.06.23. 11:22) Ma régi

Linkblog

2014.06.04. 09:52 béefá

Zuhany

Reggelente a fürdőszobában bekapcsolom a rádiót.

Na, nem Sokol, az kihalt a készletemből,

de ez is a régi zsebkategóriába tartozik.

 

Ma: 2007 október 11-én, kezdődnek a

Három Születésnapok.

1948-ban: Költő-Verbőczy Antal érkezett, ki

„A századtól a harmadik háború félelmét,

Októbertől az Eszmét kapta”,

11-e az Osztályra emlékeztette,

kik azon a napon kapták félhavi bérüket,

s ma, a megbicsakló józan ész leíratja:

huszonöt éve elveszett.

12-e a holnap: fiam ünnepe,

– persze már 1969-et írtunk.

13-a atyai barátomé,

– ki majd húsz éve Zalába költözött –,

s idézi 1935-öt.

Ennyit a Három Születésnapokról,

mi nem olcsó fogás, mit a költő kreál,

bár mégsem szocreál.

 

Nos, hallgatom a „dyras” feliratú kis rádiómat,

hol slágerek, régi idők zenéi szólnak

– nekem is jár pár percnyi kábulat –,

valaki gitározik, barokk, heavey metalos lüktetés,

állok a zuhany alatt,

s a vízzel emlékek ömlenek a valamikori ezredvégből:

Egy elegánsnak mondott szállodában, garden partyn

– akkoriban olyanokba jártam –,

s egy felkapott zenész dalaira szórakozott

az itallal töltött publikum.

Május vége, június eleje lehetett

– az idő pontosítása nem érinti a történetet –,

hétéves leányom és sok más gyerek

szaladozott az asztalok között,

vagy a színpad előtt billegett.

A hangulat emelkedett.

Alig tűnt érdekesnek a szakállas, enyhén ittas úr,

– kezében borosüveg –, ki a pódiumra tévedt.

Mosolyogtak az emberek, mosolyogtak a zenészek,

sőt, talán a vicc, a show miatt: felé gitárt kínáltak.

A szakállas leült,

borát széke mellé tette, megsimogatta a húrokat.

 

A mesék általában így kezdődnek,

s mint akkor, néha úgy folytatódnak.

Csoda történt a húrokon.

Lányunkat magához hívta,

unokájáról szólt az őszes úr,

hogy ő is így, és ő is úgy...

na persze, angolul.

 

Mi fér e mesébe még, mit az emlékezés idehív:

Igazi örömzenét kaptunk akkor este:

A gitárnál Mick Box, a Uriah Heep.

 

Valamelyik fiókban, egy szalvétán

a föntieket igazoló pár angol szó van,

én meg elmesélem a történetet,

mikor egy békából királyfi lett,

s talán egy órán át nem volt boldogabb nálam

2000 koranyarán,

Balatonfüreden, a Marinában.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://beefa.blog.hu/api/trackback/id/tr286268996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása