HTML

Birtalan Ferenc versei

Friss topikok

  • béefá: @Kanyó Zsuzsa: Örülök, hogy egyetért írásommal! (2015.03.14. 15:50) LEGENDA
  • gmmria: "Csak fény van, tiszta, kék." *-* (2015.01.19. 12:16) Nyarat kapsz
  • béefá: @gébics: ebből is látszik, milyen öreg vagyok :) (2014.09.28. 08:53) Ősz
  • Éva Kádárné: Igen, így volt...csak már álmunk nincs, egy se... fantasztikus vers. (2014.07.04. 13:02) Mikor is volt
  • béefá: @Éva Kádárné: :) (2014.06.23. 11:22) Ma régi

Linkblog

2014.11.03. 11:00 béefá

Szonettballada

 

– Meglőtték, a Keletinél… Géppisztollyal! A Tibit, tudja, hát a Tibit…

 

Kert. Halottal sírhalom.

November éj. Nincs irgalom.

 

Húzzuk, vonjuk a kézikocsit, rajta a semmi, a senki-se már. Véres a lába, véres az inge, ez a világ már semmije, mindje. Húsz tavasz, húsz tél, csóktalan álmok, így viszem én őt, így leszek áldott…

 

Én vacogok csak, teste hűl,

húsa húsomon feketül.

 

– Az oroszok… Egy egész tárral. Azt mondta, magyar. Húsz… igen, most lett volna. Tizenhét lövést kapott… Ahogy leszállt. Moszkvából, igen… Azt mondta, magyar. Karabélyt nyomtak a kezébe: Hát magyar vagy te? Igen… és akkor jöttek a ruszkik a davajgitárral…

 

Tizenhét szájú borzalom

szomját kell vérrel oltanom.

 

– Moszkvában tanult… na persze, az anyja, az apja… Ott kapta a puskát a Keletiben, ahogy leszállt… Jöttek az oroszok, kérdezte őket – oroszul, persze –: mi van itt, kezében a karabéllyal, azok meg mongolok voltak, vagy a fene tudja, csak a puskát látták, és fröccsent a falra a vér, a húsz tavasz, a húsz tél…

 

Lyukas kabátja rám feszül,

tizenhét kútból felmerül.

 

Húzzuk, vonjuk a kézikocsit, rajta a semmi, a senki-se már. Hogy szabaduljunk, hogy lehet innen? A vér a kezünkre, szívünkre tapad… hova húzzuk, rejtsük a semmit, azt ami nincs, ami belőle maradt…

 

Ma senkinek sincs irgalom.

Szűköl a kert, a sírhalom.

Didergek temetetlenül

 

Igen! Az volt a Forradalom, a rohadt Szabadságharc, a vérbeboruló, a tankbaégető, a szíveket-rettentően csodálatos, a hihetetlen.

Tibi! Te ki voltál? Forradalmár? Oroszbérenc? Áruló?

Ott a gyalulatlan láda, a deszkakoporsó! Hiába vitték el, hiába dőltek rád az évtizedek. A Halott Te vagy! A soha-újra húsz tavasz, húsz tél. Mi már csak magyarázzuk az akkort, reménytelenül, s megyünk, ki innen, ki onnan utánad, a golyószaggatta, holdas-csillagos végtelenbe, mindörökké…

 

Gyantát virágzó pamlagon,

mellemben szívét altatom.

Ránk néz a Hold és menekül.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://beefa.blog.hu/api/trackback/id/tr466859379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása