„Bár tél van,
iderajzoltam a pillangót Neked,
ha a tavaszra vágysz.”
(Zselykeségek)
Anya!
A felhők miért laknak
fönt a magasban?
Amiért a
taslafülű nyúl se hagyja,
hogy megsimogassam?
* * *
A Télahó, a Hajhúzós, a Repülőangyal és
a Kopi Mori
mindig itt járkálnak a ház körül,
és csak azt lesik,
hogy én ilyen rossz vagyok,
meg olyan rossz vagyok,
hogy mikor fekszem le végre,
a mindenemet.
De apáékkal nem törődnek,
hogy ők ilyen-olyan-milyenek,
és akkor fekszenek amikor akarnak,
a Marci is, meg főleg a Dóra...,
pedig van úgy, hogy vele
a legjobb barátnők vagyunk.
Amíg nem jön a Mikulás, a Hajrángatós,
a Jézuska és a Csipi Mori.
* * *
Anyának én vagyok a rózsaszála,
élete-tubicája, csillaga, violája,
gyönyörűsége...
Apának: murugya gyugyu, nyakaskata,
lábas tyúk, cipófenekű libalány,
és néha:
kicsikém...
Ilyen könnyű megkülönböztetni
a szüleimet.
Én meg minden vagyok.
* * *
Megyek a boltba,
mit vegyek?
Túró Rudit, friss tejecskét,
kalácsot és kenyeret.
De a bolt,
ha be lesz zárva,
neked sem hozok, apácska,
borot, sört,
se egyebet!
***
mikor ki bukkan elő
nem tudható
nem árulkodott az este
napsütött padsorok
szikrázó fehér ruhák
nem értettem a fényes templomot
akárha keresztelőre
mentünk a padok között előre
próbáltam visszatartani
de az anyákat nem lehet
ott volt elöl az üveghasábban
galambszürke ruhában
de égszínkék vette körül
fogait nem fedte ajka
karja csont holt izomköteg
anyu feléje nyúlt
mozdulata anyás hangja sikoltó
megrándult anna arca
keze a hasába tépett
nem értettem mit akart tudatni velem
miért kellett a templomba hozni
ki szembesít a múlttal
miért a tömeg fehér ruhákban
az éjszaka nem válaszolt
most egy telefont várok
megnyugtathassam annát anyut
nincs semmi baj
hisz elmúlt ez az éjjel is
a hét második felén megérkezett a havazás
közelítek a megoldás felé
rakosgatom a képet
felfejtsem mi titok mit értek
valami fontosnak kell lenni
azért a templom óriás hajója
s valami egyszerűnek
a fény fehér ruhák azért
azért van anna a koporsóban
lássam velem volt velem maradt
vigyázott a hatvan év alatt
mert ő a hűség a szeretet
fény a templomok felett
halálon átütő jelen
s anyu a család a szent
egyértelmű hogy mit jelent
nagy mágneséhez az időnek
hozzá szalad vissza mind
kik belőle nőttek
s ha mindenki holt
vagyok a kényszerű jelen
bennem gyűlik ami volt
anyu anna szerelme
fölöttük én őrködök
rejtek babos ruhát
galambszürke kosztümöt
hiába angyalítják át a kékek
mosolyuk itt van zselyke arcán
s már ő az őssejtig minden ős
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.