itt fekszem
ez az eldobott
vacak sörösdoboz
nem árt már jég
se tűz sem
kelleni már
senkinek se kellek
szennyezem a szépet
ártása vagyok a szemnek
de nézd csak
messze ott
egy koszos nagykabát
billeg ahogy
a részeg este
jön jön egyre
szemetesről
szemetesre
és amikor ideér és meglát
megkapom én is
a piedesztált
együtt ringunk
a nagy nejlonszatyorban
mindenki boldog
és mindenki tudja
jól van
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.