fekete kabát
bokáig érő női bunda
messziről szinte újnak látszik
csak ahogy viselője megy
ahogy csoszog a lábát húzza
úgy lesz keserű groteszk
miként kiszámítható útja
naponta látom
fantomnyomát
konténereken
kukákon
egyiktől másikig
úgy látszik el se éri
de nincs más remény
egy darab kenyérig
szájába rakja
nem rág
csak tartja
a fülvédős sapka ugyan
kicsit takarja
kotorászik
nem tudni
talál-e bármit
fogja a kenyeret tépi
ereje alig van továbblépni
fordul
billeg az elegáns kabát
ha nem menne
ha csak állna
egyensúlyban lenne a világ
de menni kell akkor is
amikor nincs tovább
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.