Üres, vén napokra
Hatvanhat éves lettem én –
meglepetés. Ez költemény?
Mese.
Nesze.
Ajándék, igaz, meglehet,
kicsit kurflis és elcseszett
lazán,
az ám.
Lehettem volna Hold-lakó,
bár nem lett volna az se jó.
Bajom,
halom.
De nem lettem, csak nyóckeres,
dolgoztam csak, hogy jól keress,
abálj,
zabálj.
Tenger gyümölcsét nyers halat,
s ha hozzám esik pár falat,
dohogj,
morogj.
Élek ameddig élhetek,
nyelem a napi mérgeket,
belén-
deket.
Ez ma ünnepi alkalom,
s bár vár rám újabb bypassom,
nem ér-
dekel.
Mindig ezek az ér-ügyek,
csak a szív ért, a fül süket,
habár
a nyár
hozhat még néhány meglepit,
mi hátára kap és felrepít,
ábrán-
dozok.
Aztán ha kell, majd elmegyek,
azúton, mint a Horgerek,
lazí-
tani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tokai 2011.07.26. 05:48:06
ha kutya kedve van!
(Születésnapodra
egy antialkoholistától, aki mégis úgy képzeli, beült veled egy bárba ez alkalomból koccintani):
Parsec-nyi egyveleg:
Bár-szék nyekereg,
jóbőr-szag kevereg.
Borszékit emelek!
béefá 2011.07.26. 09:56:24
egy Margitom volt nékem.
Ma már nem sírom vissza,
de így lettem borissza.