Dunaballada
sárga-barna padon térdelek
hatos villamos
rakpartlépcsők fák margitsziget
megyünk a fizetésért
óvatosság
hosszú az út hazáig
apunak útját állják a kocsmák
nézem a nagy folyót
míg a szem ellát
a lépcsők vízbe érnek
kékbabos ruha anyán
mondom neki
az én dunám
apu adja a pénzt
rend lesz
ezerkilencszázötven
hajók uszályok
nézem a parlamentet
ahogy a hídra érünk
ügyet se vetve rám
mondja a lányom
az én dunám
a balladás folyó
ringatja a kidőlt fákat
mintha mi sem történt volna
elúszott fél évszázad
egy évezred
nézi a lányom
a mi dunánk mondom
csak ne tévedjek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.