Zsolozsma
mögöttem negyven év
és olyan magam vagyok ezen a kurva november estén
mint isten lehetett az első napon
érzem a csontvázreszketésű fákat
dérbe öltözött avarban sünök tüskeremegését
Uram nézz ide
kertem minden virága tépett
összkomfortos semmiből nőnek a csodátlan évek
nem adsz életjelet
pedig elkelne most a jó szó
tolvajmód szökő esték sokkjaira a testmeleg
mert elrothadok ebben az esőkönny-szagú gyászban
mocsokba szennybe húz
elkorcsosul a szárnyam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.