rakott ki a facebookra egy rokon
esküvői
omlóvakolatú templomnál csoportkép
rosszul írta a dátumot
számomra egyértelmű
hat évtized
anyun fekete kendő
karján gyerek
szomorú
áll a vőlegény mögött
mosolyognak a többiek
apu a sor szélén
negyvenhárom éves
sötét apró bajusz
sovány
jobb kezében táska
az állandó cigaretta a balban
ugyanaz a pár
talán két évvel később egy szobornál
a füvön szoknyás lánygyerek
nincs értelme hogy megvilágítsam
a történetet
a tévében egy tehervagont mutattak
mobil múzeum a transzport-időkből
balra arctalan csendőrruhás alak
lépcsők a vagonajtó előtt
aranyszobrokat láttam éjjel
arca senkinek se volt
egyikük kezében
cigaretta ég el
néztem a vánszorgó hosszú sort
azt mondta klári sietni kell
az autóban zuhanyozzak
és mossak hajat
de miért ő
és miért jenő jött a fekete kocsin
mikor mondtam a mosdást
zuhanyt nem mertem említeni
megállt mert menet közben
nem lehet engedni meleg vizet
én a hátsó ülésen
néztem nincs lefolyó
és ez az egész képtelenség
akkor nyílt meg az autó bal-közepe
előtte egyre többen
vállmagasságtól lehetett látni őket
eltűntek az autó ülései
vagon belsejében kuporogtam
és nyomultak egyre
nyomultak a szürke emberek
vasárnap temették
az ő rokonai nem jöttek vissza sosem
nem tudtam menni a temetésre
a neki szánt kavicsom képzeletben odavittem
mára megint havazást mondanak
nehezen érkezik a tavasz
apu szombaton lenne száznégy éves
keresem az aranyszobrokat
hiába sietnék
ez még február a télvég
a képek szürkesége ugyanaz
nézek az égre
havazz rám
havazz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.