"Délután Klári még sütött valami disznótorost, aztán szólt, hogy indulnunk kell a kórházba. Nem akartam bemenni a szülőszobába, kint toporogtam a lépcsőházi váróban. Egyszer csak kijött egy nővér, és mondta: mindjárt megszületik, és fiú. Közöltem vele, hogy az nem lehet: nekünk lányunk lesz. Később korrigálta a véleményét: elnézte a köldökzsinórt. Aztán kihozta Zselykét. Amikor megfordult vele, hogy visszavigye, Zselyke tarkóján döbbenten láttam, hogy pont olyan, mint apámé volt (de ha agyonütnének, sem tudnám megmondani, hogy egy tarkó miben hasonlíthat egy másikra).
Éjfél körül mentem hazafelé a kórházból, gyalog. Kicsit szitált az eső, de nem kellemetlenül. Halottak napja volt, november 2-a.
Talán az isten tévedett:
Halottak Napja éke lett,
megméretett az áldozat:
világra küldte lányomat.
(Útleírás)"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.