Döcög a mosógép, basszus.
Véremtől kékül a lakmusz.
Nyitom a szárítót: kattan.
Anno a Tescóban kaptam.
Várnak a gatyák, ingek.
Megyek, terítem mindet.
Kiürül, törlöm a gépet.
Így múlik el a péntek.
Múlik a hét, a hónap.
Lószar az élet: jó nagy.
Tartom magam még, tartom.
Élek, míg hagyja a Calgon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.