újra utcán a kézformájú bot
huszonnégy év után
már nem te fogod
gránátra fonódnak a görcsös ujjak
markomba beleillik
cirill betűk fogom a háborúkat
1914–1915 Oroszország
körbefutó kopott levelek
szúette faragott ág
hányadik voltál ki elejtette
melyik megfejthetetlen
ki betakarózott a csendbe
kiről nem szólnak a történetek
mert nincs aki tudja
nincsenek akik meséljenek
hol a fa hol a faragó kéz
hol a hazavágyás
lövészárokban vacogó félsz
hol aki elhozta ide messze
a nagy hegyeken át
hol kellett eleressze
a makkos-leveles fát kik bújtatták
míg a szú kidöglött belőle
s kezedből kiverte az iszonyú rák
törött volt amikor visszakaptam
nem tehetsz róla
évekig ide-oda raktam
csak látni ne kelljen
de lehet-e védekezni
gennyedő romló sorsunk ellen
háromszoros rézabroncsba fogtam
friss pácolás lakk
s pihent a sarokban
esernyő sétabot mellett
közeledve a századik évhez
senkinek se kellett
most újra utcán a kézformájú bot
meg-megállok mintha az időben
rossz gerinc szív támaszkodok
szúvas roppant huszadik század
vajon használtak-e a leckék
vagy terjedjenek tovább az árnyak
s botorkálunk számkivetettek
maradékai egy régi világnak
idevetve az új évezrednek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.