vázában török szegfű
egy másikban búzavirág
szeptembervégi május
tíz éve mióta itt lakom
egyfolytában fúrják a betont
ha felejteni akarok
kinézek az ablakon
tudom százszor leírtam
ne mondd
ezek az öreg napok
oly búvalbaszottak
pedig virágokkal kezdtem
meséltem tegnap
a piacról hoztam
csak úgy magamnak
legyen jobb a kedvem
emlékszel
a szomszéd üres telken
vadvirágot szedtem
ha morzsával lementünk
kinézek az ablakon
minden hegy eltűnt
fúj a májusőszi szél
hajlong a jegenyék lombja
te hová vagy zárva
én ide a vasbetonba
a holnap már lehet napsütéses
lejegyzem elmesélem
de semmi közöm nincs már
ehhez az egészhez
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.