Birtalan Ferenc versei

Verbőczy Antal,

    Keresztlevél a századvégre(Kozmosz 1983)

című posztumusz kötetének ciklusok elé tördelt verséről írok, mert egy régből-felmerült ismerős szóba hozta, mint legendát, mint az ő privát világának szerves tartozékát, s leírt egy a mostanitól eléggé eltérő verset. Emlékezetemben élt az a régi (talán valahol, de sem antológiákban, sem a kötetben) meg nem jelent változat. Ő megzenésítette, s évtizedeken át énekelte azt a szöveget amit a Lulumba utcai filmgyár egyik munkatársától kapott, amit az magyaráz, hogy az első sorok Sándor Pál, Bohóc a falon című (tán írhatom így), korszakos filmjében hallhattunk.

„Kilenc hónapra születtünk.

Anyánknak végig volt teje.

Iskolába is beírattak,

ahol a kis és nagy betűk,

a szorzótábla és az ízeltlábúak mellet

még azt is megtanultuk,

hogy Marathontól a hírnök

42 kilométert futott Milthiadész győzelmi hírével.

Nem tudjuk, mit fog följegyezni rólunk a hálás utókor,

mert még csak annyi a hír,

mit magunkról hozunk,

hogy kilenc hónapra születtünk,

anyánknak végig volt teje,

iskolába is beírattak,

s kék volt a füzet fedele.”

Zavarba hozott a levél, s kutattam, van-e írott nyoma az ő verziójának. Nem találtam. Verbőczy verseit első kézből ismertem, hallottam előadásában, s tudom, ez a vers rengeteg változáson ment keresztül, mire könyvében az adott formában elfoglalta helyét. Több vers összevonásából született. A magunk kenyerén című antológiában egy másik, önálló változat olvasható, ahol az alaphangot, a lényeget író, s a legrégebbi első négy sor nem szerepelt. A kötet összeállításánál, amit ő maga végzett, sokat beszéltünk róla, hiszen a karcsú könyv négy ciklusa elé, egyre növekedően került a vers az utolsó ciklus előtti kiteljesedésig. Ez Verbőczy egyetlen kötete (ezen kívül két mesekönyve, s egy gyerekeknek írt verseskönyve maradt ránk), amit a Hátrahagyott versek, a Kiadó részéről Rózsa Endre megrendítő sorai zárnak.

Ez, jutott eszembe a napokba írt chat-bejegyzést olvasva, s gondoltam, ne csak egy válaszmondatban; legalább a saját blogoldalamon is kapjon helyet ennek a fontos versnek a története.

KILENC HÓNAPRA SZÜLETTEM

kilenc hónapra születtem

Anyámnak végig volt teje

iskolába is beírattak

és kék volt a füzet fedele

a legkisebb lánnyal

hetvenhétszer találkoztam

aztán elfogyott a pogácsa

akkor döntöttem úgy

megölöm a sárkányt

de hozzám dörgölőzött

s kávém mellől elkérte a cukrot

tegnap megtanítottam pacsit adni

szükségletre már illemtudóan

kéredzkedik

esténként mesét olvasok neki

s nagyon jól tudja

igazság szerint hármat kívánhatnék

(Fogadjuk el az Út s az Ének

beteljesült szerelmének

a legkisebb fiút

Évmilliók vesszőfutása

pikkelyezi arcát – halak mása

a legkisebb fiú.

Batyuba kötve az út, a dal.

Batyuba kötve vidd magaddal

a legkisebb fiút!)