Ebéd után
a serpenyőről az olajat sikáltam,
s hogy lett kezem alatt fényesebb
eszembe jutott Aladdin
a lámpás, a dzsinn.
Na, gondoltam,
szépen néznék ki a panelben,
ha kiugrana egy marha nagy szellem,
bár kicsit elbizonytalanodtam,
olyan csak olajmécsesekben van,
s bár nem réz e serpenyő,
egy dzsinnek ki írja elő,
mikor és honnan jöhet elő.
Persze még mindig a méretnél rekedve,
kicsit visszább húztam az edényt,
nehogy a fölső szekrényt leverje.
Hülyeség!
Elsőre azt kívánom:
mindent tegyen helyre,
aztán fogja a házat,
vigye egy hegyre
- bár a hetedikről jó a kilátás -,
fene a lakótelepbe.
Aztán küldeném,
valami szép szüzet szerezne
- a hitelesség miatt, persze -.
meg különben is mit lehet tudni,
az embernek megjöhet a kedve.
Közben a serpenyőt
a csöpögtetőbe raktam.
Elmostam, leöblítettem mindent
s néztem a tiszta halomra elégedetten.
Belefáradtam, lefekszem.
Addig kussoljanak a dzsinnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.