pikáns asszociálni krisztusi korra
ki-ki elmondhatja
kik álljanak a sorba
kinek ami jutott
mennyi év melyik század
belőlünk a huszadik
szakított harminchármat
romhalmazvilágon
gyönyörű gyerekkor
lánctalprekviemmel
ezerkilencszázötvenhatból
fölsebzett utcák
tankok égnek
ritmustalan kattogás
davajgitár-ének
sötét szobában varázsszemet lesve
megváltó híreket várunk
míg ájulásba sodor a november-este
s szolnokon meghágva a forradalmat
munkás-paraszt kormányt avatnak
tizenegy alig múltan
vérrel gyalázattal telt meg a múltam
vasárnaponként
muskátlis ablakokkal szálltak a nóták
ócska rádiónak hittük
a szabad európát
rendet csináltak rendet
teli börtönök rejtegettek
akasztófa-csendet
harminchárom év
megtalált elhagyott a szerelem
azt mondjátok korszak
az a harminchárom volt mindenem
fiatalság élet
amit most elsíbolnak
szégyenkezve hallgatom
miket beszélnek
ámulok hogy fogynak a gazok
szaporodnak a jók a szépek
vannak millióan
azt a harminchármat ki lopta el
hol van
fogyékonyak vagyunk
vásó anyagból
a ma nem mondhatja
hogyan volt az akkor
örültünk szerettünk
akárhogy is
éltünk
felülírható-e
harminchárom évünk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.