Ősz öregasszony, ködhajú Gorgó,
itt a november, kedvesem.
Hamuszín hajnalt űz a csikorgó
szél a kifosztott kerteken.
Így élünk rendben, negyven éve.
Megint Halottak Napja van.
Nem fázunk, jutott kenyérre,
de nincs szavad, már nincs szavam.
Negyven év. Latyakra, sárra
hártyát terít a dér, a fagy.
Szöknénk idegen, messzi másba,
de lennünk már csak itt szabad.
Ébreszt, betér hozzánk a reggel,
fölröptet éhes varjakat.
Forró a kávé, a cukrot keverd fel.
Valahogy ez az ősz is elmarad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.