Lombhullásig
a jegyekért sorba kellett állni
előre váltás három napra volt
lehet hogy a telepről több család fogott össze
ez valószínű mert rémlik hogy az
iparművészeti múzemba
mintha keresztapámékkal mentünk volna
megnézni valami kiállítást
egy krómszínű óra
vastag korongja volt az inga
a bepattanó acélgolyókat jobbra balra ütögette
méretüktől függően a két oldalon lévő lyukakba
azóta készülök hogy elmenjek
ráismernék-e a kattogásra amit azóta visszahallok
ez csak a mozi előtt volt
úgy szervezték
a múzeumra is legyen idő
de alig vártuk hogy beüljünk a corvinba
ahol megelevenedett a gemenci erdő
gyöngyvirágtól lombhullásig
ezerkilencszázötvenhárom lehetett
még sanyi halála előtt
mert utána anyu már nem jött volna
a városba különben is ritkán jártunk
a mi mozink a plútó volt a kerepesin
akkor láttunk először színes filmet
s bár bolondja voltam az állatoknak
mégis a színek miatt éles az emlék
miután annust és sanyit eltemettük
anyuék két fekete-fehér fényképet vittek a fotósboltba
ahol felnagyították kiszínezték
hátukra mindi nagyanyja
mert ő valamikor könyvelő volt
gyöngybetűkkel
valami szép emlékező szöveget írt
s aranyozott kerettel
a nagyszoba ablaka mellett két oldalon kerültek a falra
teltek évek évtizedek
az ügyetlen kézzel kent színek kifakultak
a filmbe is belenéztem azóta újra
sápadttá rozsdássá vált gemenc
hiába látom élesen a múltat
az inga leng
acélgolyók kattognak visszahullnak
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal