amikor Einstein Albert böszmögött a tér-idő görbület-tel
és rádöbbent: szar van a palacsintában
nem tudom mire gondolhatott
persze utána járhatnék
– egyelőre a jelen idejében –
de mikor fölnézek a legközelebbi idegen testre az égen
úgy érzem: értem
– a tisztesség kedvéért: ha nem is egészen –
miért nem vette a fáradtságot Isten
hogy valami lökött eszmét
belénkkeserítsen
nem
akár egy ripacs mímes
paraván mögé megy láthatatlanná válik
mi meg csak bámuljuk mint kacsáznak
röhögtetően az üres csizmaszárak
miközben ide alig néhány százmillió fényévre
elunja magát és visszafordul az idő a térbe
csinál spirálokat
s a rosseb tudja mit még
csupán azért
hogy a mitikus istent eleinsteinesítsék
miközben mi légyfinggal festünk az égre
jaj Teremtő Uram
csak tudnám mi végre
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.