Tavasszal szomorú
szerelmes dalokkal jönni elő
kimeríti a hülyeség fogalmát
ne vedd zokon
a kevéske napsütés kezdi érlelni a d vitamint
amire nagy szüksége van a szervezetemnek
ezért ülök a keleti nyitású ablak elé
persze rég elsütöttem a lakás minden irányát
kecskeméttől nagytétényig
de nem árt időnként előhozni
végül is az ismétlés és a tudás közötti
gyermeki kapcsolatot nem mindenki köpi vágja
tekintet nélkül a fentiekre mégsem mesélem újra
mennyire hiányzol ebből a délelőttből
mikor telve hóvirággal az erdőaljak
napfényt szédítenek a krókuszok
és emlékszem régről
a rákóczi útra néző iskola udvarán a kerítés mellett
már emelkednek lándzsáikon
a húsvétígérő nárciszok
s a betongyűrűk borostyánfüggönyén át
nefelejcsek kéklenek
ilyenkor nem dünnyöghetek hiánydalt
hagyom a szokásos kórleírást is
ott a sok versemben az anamnézis
kicsit megbolondulok
ahogy nézem a rügyek tüntetését
ahogy testet ölt az orgonák szobra
így a jobb ma
bódító földszag dől az ablakon
nem is tudhatok mást akarni
csak maradni
maradni amíg lehet
hériccsel kankalinnal nárcisszal
veled
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.