elmúltak a sárga pihék
kínáltam búzadarát
csibéimnek
ezerkilencszázötvenhétben
a vásáron vettem őket
szívem majd megolvadt
milyen puha játék az élet
milyen messzi a holnap
jóska vitte el
mikor öt maradt a hétből
nem ide valók mondta anyu
ne vedd el őket a reménytől
egyszer láttam
mind ragyogott megnőtt
nem ismertük meg egymást
nem őriztem csak a kettőt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.