passióm legenda-e
ma érdektelen
miként töviskoszorúm keresztem
nem utánozni akartam
mikor terhemet cipelve-vonva
ezerszer elestem
leköptek kiröhögtek
volt kinek szemében
vérszínűvé váltak a könnyek
sodort vak harag árja
a Domb felé
magángolgotámra
tudtam: így kell lennie
kik ünnepeltek
nem mer követni senki se
kik hirdették: király vagy
ma hóhérkézre adnak
csere-Barrabásnak
kétezer év után nincs így rendben
több remény kellene
mint hozomra hinni kegyelemben
passióm legenda-e érdektelen
mi előttem volt mindegy
mi utánam: legyen
ám kell örömhír is mára:
valaki megtörölte arcomat
fülembe súgott: nem volt hiába
esendők vagyunk esendők
láttam amikor visszanéztem
magához szorította a kendőt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.