jött a sötétruhás ember
azt hittem megöl
a hasa aljába állt a kés
megtorpant
csodálkozva nézett
a fekete nyélre
megingott
rogyott a térde
jajra
nyílt a szája
én nem akartam
a hang már nem belőle
tört elő
a tiéd volt
s most te mondasz
halált
gyilkos felé dobtam a kést
téged talált
én nem akartam
hogy jöhetsz vissza
mindig más alakban
belaksz öt álmot
mindig más vagy
s én nyögök
sírok és kiáltok
tüzet küld rám
az isten
majd vadvirág
simogató szelíd len
hullámzik át az álmon
melléd fekszem
elveszett arcod
ma sem sikerült
exhumálnom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.