grátisz-karácsonyra készülődök
vettem egy banya-taxit vagy hogy a francba nevezik
azzal indultam piacnak hisz pár nap és ünnep
tegnap a tüdőgondozóba mentem spriccereket felíratni
aztán a patikában vártam a sort
mindenki pánikolt a szigorított nyitva tartások miatt
álltam a köhögők közt de nyugtattam magam
milyen mákom van hogy beoltott ildikó influenza ellen
utána bementem egy-két boltba is
nem igazi bevásárlás
pár apró marhaság a kínaiból
amikről úgy éreztem hiányoznak a boldogsághoz
hideg volt fáradtan érkeztem haza de valahogy azzal az érzéssel
a holnapi napon is túlleszek mert eldöntöttem
idén is lesz fenyő
bár a piac túlsó végén vannak az árusok
a múlthéten-vett kerekes-kocsival megyek
viszek kukászsákot amibe belefér egy kis fa
s valahogy ráerősítem gumipókkal
maradt pár darab miután eladtam az autót
halat múlt héten zselykével vettem
ő beszélt rá a kerekestáskakocsiszörnyre
de örültem ahogy megrakodva hazahúztam
mielőtt elértem a faárusokat
vettem maréknyi ikrát a halászléhez
és örültem hogy az árus szó nélkül adott
nem reklamált mást miért nem
boldog volt a lelkem
s mint első-látásra lobbanó szerelem
egy kisgyereknyi fa rögtön szembe állt velem
olyan sok úgy sem lehet nem is érdekelt az ára
fölemeltem szemmel körbecirógattam
hálóba fogta az árus becsúsztattuk a zsákba
s ráerősítettem a nyanya-batárra
balázs kérdezte szilveszterkor lesz-e kocsonyája
de ha lesz halászlé szenteste
évzáróra kocsonya hogyne lenne
s csak pakoltam mindent a feneketlen zsákba
fület farkat orrát bőrét két mellső lábat darabba vágva
csülköt és persze darabnyi füstölt combot nyúlját
almát krumplit tormát káposztát a vecsésiektől
s bár nehezült a kocsi nem szegült ellen nekem
gurult utánam szépen engedelmesen
egy nő megszólított
csak sejtettem kenyérre kért
adtam egy kétszázast vegyen kenyért
nem tört le bár jobb se lett a kedvem
az ország egyre jobban teljesít
s ma még nem nekem kell fáznom kéregetnem
a fát a káposztát kitettem az erkélyre
begardróboztam a táskát
húsok tasakokban tisztán ahogy a rendje
besorjáztak az electrolux-jégverembe
dél lett mire leültem a géphez
hazafelé kicsit szúrt a szívem
de mi az a majd hatvankilenc évhez
jézusnak vacakabb volt
az én fájdalmam az övéhez mérve semmi sem
meg különben is akkor tavasz volt húsvét
senki nem gondolt feltámadásra
a lényeget mindenki magában intézi
addig minden csoda
ahogy a kis fekete kocsi
vagy egy öregedő költő
fényreszkető apró karácsonyfája
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.