a csomagot
az ágy mellé teszem
az iratszekrénnyé lett lisztesládára
napjában többször elmegyek mellette
éjjelente látom kontúrjait
a digitális óra fényénél
miután kivisznek a szobából
bontogatjátok a papírokat
egyiket a másik után
de nem találtok semmit
bennük volt az életem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.