hó verte be a fényt az ablakon
a nagyszobában még
anna is aludt és anyuék
lábujjhegyen
az ajtórésig kúsztunk zajtalan
meglesni a csillogó fenyőt
a reggelségbe hűlő ablak előtt
három vaslemezgalamb
padlóra támaszkodva
egész gyerekkorunkkal
csőrébe fogta
tartotta világfánkat
sütemény maradék illata lengett
szekrény tetején birsek
gunnyadt a kalor
bádogtányér csupasz villanykörte
valahol
heten voltunk mint a mesében
azóta se tud kireggeledni
megrekedtem
két szoba között
ébren
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.