Állok ghizában a nagy piramis mellett
az árnyékos oldalon
és olyan fura
hogy a hatalmas kövek közötti résekre figyelni kell
bele ne essen az ember
milyen célt szolgálhattak valamikor
ezek a furcsa fedetlen pincefolyosók
közben nézem hova lépek mert
turistákat kedvelő arabok grasszálnak tevéikkel
és sűrűn léphetni bele a potyadékba
ami alig von le a nyomasztó szembesülésből
mik történhettek itt több ezer éve
ez a kép jön újra főleg reggelente
mikor álomból tisztulóban
igyekszem magam rendbe rakni
a zuhany alatt és a konyhában is visszatérek
a piramisokhoz
mindig az árnyékos oldal
a napot nem bírja a hipertóniám
miközben feszengek egy színpadon
a volt polgármester igyekszik bagatellizálni
a helyzetet
mert nem érkezett meg a költőbarát akivel megegyeztünk
hogy ő hozza magával az est anyagát
én csak arra hagyatkozom hogy felolvassam
az elém tett verseket a kérdéseire válaszoljak
még húztuk volna az időt de már körülöttünk is sokan ültek
mintha porondon lennénk
ideges voltam és csodálkoztam is
hogy ennyien kíváncsiak a költészetre
leültem két sor között és gondolkodtam
van-e vers amit el tudnék mondani
régen fejben volt az összes
de ma már egy estre valót is képtelen vagyok felidézni
itt tarthattam mikor megint bejött a fáraók világa
mindig ugyanaz az északi oldal
a piramis alsó sorának közepénél
hallani a ló- és tevepaták koppanását
hamarosan lemegyünk busszal a szfinxhez
aki csak hallgatni fog mert tudja de nem érdekli
hogy szétszakadó életem mennyire nevetséges
a vörösessárga napsütésben
mit akarhatok szemben a titokkal
hisz azt se tudom mi lesz velem
mikor kiszállok ferihegyen a gépből
közben teljesen megtelt a terem
eszembe jutott
telefonálni kellene a barátomnak
de a polgármester szerint
bárhol van is már úgysem ér oda
igyekeztem nem nézni senkire
majd csak véget ér ez az este
közben befejeztem a reggelizést
kis szelet kenyér pár kanál kefir
megnyitottam a leveleket
és egy videó montázst
mi jut eszébe március tizenötödikéről
igen úgy rémlik petőfi mohácsnál halt meg
és isten áldd meg a talpra magyart
járókelők beszélnek
kossuthról is aránylag biztosan tudják hogy lajos
valahogy idáig jutottam a forradalomban
a költőt is helyre téve a raboklegyünkkel
miközben állok ghizában a piramis alján
totyorogva mint a tojógalamb
de hiába vigyázok
csak belelépek az ürülékbe az északi oldalon
otthontalan kis szaros magyar
meglebbentem a szárnyam
aztán mindenek felett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.