Degan Alihastro versei
Szélisten Esőisten
Hozzatok enyhülést
Sebére szívemnek
Madáristen
Tépd torkomból a jajgatást
Szaladj elő ősi hegyekből
Leopárdisten
Nincs velem az én szeretőm
Napra tárja combjai ívét
Mézcsorgású kútjára
Más hajol enyhért
Tengerszín szeméből
A gyönyör másra sugárzik
Elment a Tengerszínszemű
Mikor a medve északra indult
Összeszedte fonott kosarába
Ami hozzá tartozott
Ment a medve után
Nincsen azóta nyugovásom
Állok határunk hegyének ormán
Hiába nézek utána
Látásomat homályosítja a
Szelek Ura
De várok
Szökőár után is hazatér a tenger
Ha más karjában nyugtat is az éjjel
Tudom ott vagyok a
Te ölelésedben
Mert álmaidban ezerszer szorítottalak
És álmaimban tízszer-ezerszer
Hozzám tapadtál
Nélkülem nem szökhetsz át a titkok kapuján
Ott vagyok vágyaid rejtőző helyén
Ameddig nem küldik érted
Követeiket az istenek
Térj vissza végleg
Tengerszínszemű
Ragyogóm
Napraforgótányér-mosolyú
Aranyarcoddal halványítod a Napot
Tengerszín szemed irányítja
Hazatérésükben a csillagokat
Simogatásod hozza a tavaszi szellőt
Lázas homlokom mögé
Te igézed az álmot
Reggel ha látod az égen a kondort
Tudhatod vigyáztam álmodat éjjel
Ne riasszon a pumaszemű szörny
Gyékényed fölé ne szálljon Denevérasszony
Tengerszín szemed ne nyíljon az éjbe
Mikor sápad az utolsó hajnali csillag
Előhajtani aklából a Ragyogót
Fölsiklik az égre a kondor
Visszahullajtod takaródra az árnyat
Állok messze a hegyeknél
Nézek utánad
Szárítják könnyes arcomat
Keselyűszárnyak
Én Degan Alihastro
Nem lehettem igazi harcos
Nem indulhattam harcba csatába érted
Varázslók üldöztek a sivatagba
Magához senki nem fogadott
Szegényes vackomon
Hozzám törleszkedett az ének
Hozott vigaszt nekem
Láthassalak
Mesélhesselek téged
Tengerszínszemű aki vagy
Ki ismételhetetlenné lett
Hajnaltól hajnalig fénylő
Kígyóasszony-bőrbe bújt
Ékkő
Nézlek messziről
Korsódat válladra vetted
Töltve csobogó patakvízzel
Láttam inni adsz a szomjazóknak
És kacagtál
Úgy kacagtál a fénybe
Hogy köréd gyűltek a madarak mind
Mentél szivárványruhában
Hozzád szaladtak az őzek
Nézlek messziről
Suhansz miként a szellő
Tengerszínszemű
Nem tudtam elszakadni tőled
Tavaszkezdetektől
Míg betakar a kristályfehérség
Billegnek messzi hegyek csúcsán
Áldozati lánykák
Hallani moraját görgetegeknek
Ahogy a leopárdléptű Hatalmas
Hólavinákat rúg le a völgybe
Olyankor összehúzod magad
Fekszel riadtan szarvas-irha takaród alatt
Hűl a szerelmi katlan
Magadhoz melengetsz egy éneket
Tengerszínszemű
Amit én Alihastro
Valamikor teneked adtam
Patak zuhan a hegyről
Hallom a hangod
Szikláktól gyönyörült ének
Meddig hagynak az istenek itt
Cicomázni az évszakokat
Mikor küldenek karvalyokat érted
Légy templomuk oltárdísze
Kifosztva utánad meddig tátogat a nyár
Jaj vigyázz szemed nélkül ne hagyd
Tengerszín-szerelemtelen
Halott hideg a smaragd
10.
Ó Hatalmas Tollas Isten
Hagytad
Méltatlan gyermekedet maradni a fényben
Engedtél szelek fészkeihez
Gyümölcsös kertedben hagytál
Kosarát tartsam a
Tengerszínszeműnek
Ó Hatalmas Tollas Isten
Engedd még maradjak
Dicsőítsem énekemmel
Mielőtt letakarja fényeimet a szárnya
11.
Összekészítve minden énekem
Szikrázó hajnalom
Tengerszínszemű
Gyékényed mellé teszem
Nem lehettem a társad
Vidd minden énekemet
Ne dobd prérikutyáknak
Vidd ringó lépteiddel a ritmust
Gyümölcseid magjai benned
Vagyunk egymás ajándékai
Együtt éljük haljuk a csendet
12.
Friss legelők felé indulnak a bölények
Lassan magukhoz hívnak az istenek
Tengerszínszemű
Itt kell hagyjalak téged
Lesznek szép napjaid szerelemre
De hiába intenélek
Készül valahol ellened is a tél
S az istenektől
Téged se véd az ének
Ameddig vagyok
Addig szeressél
13.
Aranykorongokat ragyogtat melled
Lecsukló fejemet
Pihenni engedd
Simítsd homlokomat
Simogasd meg az arcom
Tengerszínszemed búcsúztasson
Míg átkísér őseinkhez
A gyászba öltöző alkony
14.
Az istenek felsorakoztak
Elmondtam minden éneket
Hagyjanak menni
Eleresztem a kezed
Lesz akit szeress
Higgy jön
Mint én majd ő is úgy keres
Csókodtól sok éj lesz fűszeres
Míg reád borul a végtelen
A mindenség-kormú tál
És hozzám simulsz és jössz velem
Tengerszínszemű
Te örök portugál
Záróvers
Szélisten Esőisten
Elment a Tengerszínszemű
Ha más karjában nyugtat is az éjjel
Ragyogóm
Reggel ha látod az égen a kondort
Én Degan Alihastro
Nézlek messziről
Tavaszkezdetektől
Patak zuhan a hegyről
Ó Hatalmas Tollas Isten
Összekészítve minden énekem
Friss legelők felé indulnak a bölények
Aranykorongokat ragyogtat melled
Az istenek felsorakoztak
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.