HTML

Birtalan Ferenc versei

Friss topikok

  • béefá: @Kanyó Zsuzsa: Örülök, hogy egyetért írásommal! (2015.03.14. 15:50) LEGENDA
  • gmmria: "Csak fény van, tiszta, kék." *-* (2015.01.19. 12:16) Nyarat kapsz
  • béefá: @gébics: ebből is látszik, milyen öreg vagyok :) (2014.09.28. 08:53) Ősz
  • Éva Kádárné: Igen, így volt...csak már álmunk nincs, egy se... fantasztikus vers. (2014.07.04. 13:02) Mikor is volt
  • béefá: @Éva Kádárné: :) (2014.06.23. 11:22) Ma régi

Linkblog

2014.01.25. 17:40 béefá

Telem

ma minden tervezet marad

hiába elhatározás

nem írom le

a zakkant januárról

szürke

hogy hülyén bámulnak a házfalak

a massza-ég

nem sír szép havat

szakadt ingét csepel

rossz gatyájába tűrte

 

ma minden marad tervezett

túlélés-stratégiámban

berúgnék

inni sem lehet

bámulok világra hánytan

 

bár nincs egész sötét még

hosszabbodók a nappalok

élek akárha élnék

minden kopik elpereg

 

öt múlt

hat óra

fél hét

Szólj hozzá!


2014.01.23. 16:40 béefá

HA

EZ A

PIRAMIS

CSAK ARRA VALÓ

HOGY A SEHONNAN SE

HOVÁ LÉPŐ NAPSIMAKÉPŰ

DIKTÁTOROK MEMENTÓJA LEGYEN

ÁLLVA AZ IDŐK VÉGEZETÉIG AKKOR NE

KÜNK A KÖVEK ALATT LEROGYOTTAKNAK FELES

LEGESEN CSOBOGOTT KI A VÉRÜNK ÉS NEM IS ÉRDEME

LÜNK MI TÖBBET HA NEM EMELKEDIK VÉGRE BARIKÁD ITT

 

(1986)

1 komment


2014.01.19. 09:37 béefá

Ser van, tes

 

szükségeltetnek jó borok

ha az ember versek közt kóborog

miként hajdanvolt donqui

vagy nemtudomki

egy életet dúl szinte át

szívvérvörössel keres arát

ki segget ráz könnyű pénzér’

bár tudja jól a don az éhbér

csatakos álmából ébred hatkor

bizony érzi beszart a lovagkor

nem igen érti mire vár még

virslibe töltötték rosinantét

az egész világ lepukkant kocsma

költőkre szajhákra rossz borokra

telik még ha telik

élni talán egy másik alkalommal

addig kancho harc a sok malommal

egy újabb reggelig

Szólj hozzá!


2014.01.07. 23:40 béefá

Fekete tél

tedd le a kést

tedd le

kaszárnyamagány-

este

 

fekete szél pörget

ördögszekér-álmot

nem láttok márciust

pancser virágok

 

hagyd a fenébe

hazug a holnap

hittél amíg tudtál

meseigaz jónak

 

ne áltassad magad

kés vagy rőf kötél kell

közeledik a fagy

a hóhéros jéggel

Szólj hozzá!


2014.01.07. 12:40 béefá

Magyar jó

 

nem kell blikk-fang

szálnyi eszterláncfű

nyerítőn egy fing-hang

hogy az ég is ráddű

 

szép napocska ragyog

árvalányhaj csábít

kis költőcske vagyok

rovom egy hasábig

 

igaz számlám nincsen

már rezsim is alig

áldja meg az isten

olyan boldog vagyik

 

megyek fácányozni

akár egy fő herceg

hozzá tud az szokni

akit fölemeltek

 

előttem a lónak

becsülete vagyon

fogd a blokkolómat

csüggőggyél el azon

 

Szólj hozzá!


2014.01.05. 17:29 béefá

Vízkereszt

 

a globális fölmelegedés az egymást követő frontok

próbálok megkapaszkodni

lesem az orvosmeteorológia híreit

kapkodok a gyógyszeres dobozhoz

ki érezte milyen a halálfélelem

nem csodálkozik

egyetért velem

összekeverednek a betűk

negyedszer kezded a mondatot

mert fogalmad sincs mit olvasol

kikészítve az orvosok a mentő

az azonnal értesítendők telefonszámai

 

karácsony után mikor már tény

a megváltó megérkezett

de hozzád nem csönget senki

s extraszisztoléiddal sem tudsz mit kezdeni

talán vigasztalhatna

négy óra után láthatóan hosszabbodnak a nappalok

 

keresgélsz a port.hu-n valamit ami happyenddel kecsegtet

jók a gyerekeiket egyedül nevelők

olyanok

kikkel szerelmeik csúnyán kibasztak karácsony előtt

de megoldódik minden mire a fagyöngy alá

na ilyenek kellenek

jó elmorzsolgatni egy-egy meginduló

s mintha a szorítás is enyhülne

persze az izomlazító a xanax a konyak besegít

 

amikor a negyedik filmet is végignézted

nem sokkal éjfél előtt

még kóborolsz kicsit a facebookon

átfutod az aktuális idézeteket

aztán kikapcsolod a gépet

még egy egyenes vonal se marad

mint az intenzív monitorján mikor valaki elmegy

s a lepedőt arcára hajtják

hogy kontúrosabb legyen a helyzet

 

Szólj hozzá!


2014.01.02. 14:26 béefá

Szólj hozzá!


2014.01.01. 23:21 béefá

LEGENDA

(Az újra szárnyra-kapó hír...) megint aktuális?

 

A legendát nem lehet eltemetni. A legenda megszületik, él halhatatlanul, fényesedik, hiába az idő próbálkozásai.

Miért jutnak eszembe ezek a gondolatok „Szeptember végén”? Az újra szárnyra-kapó hír, valahol Oroszországban élt tovább, tovább, ahogy tudjuk, tovább, ahogy titkon mindig is annyian szerettük volna. De igazán szerettük volna? Legendánk a Lánglelkű táltoscsikóról elbírja-e a nagy idők túlélését? Akarjuk-e tudni igazán, hogy évekkel elsiratása után valahol, mindenéből kiraboltan még felnézhetett a közös égre, figyelte sóváran a tűnő Nap útját? Gyerekkoromban számolgattam, hány éves lenne, ha élne? Ma már nem számolok. Tudom, mindegy hol temették a földbe, Ő itt lett halhatatlan, ezek között a folyók, hegyek között, ajkáról a mi szavaink sóhajával, kiáltásával. Élt-e még Oroszországban? Lehetetlen! Lehetetlen, még ha anyagi valójában tényleg létezhetett is, már nem Ő volt. A legenda nem blicceli át a vihart, nem búvik meg a történelem szélárnyékában, a legendát nem lehet evakuálni! Megszületett. Nélküle ma, már nem lehet lenni magyarnak, nem lehet szólni ezen a gyönyörű nyelven, hogy meg ne idéznénk naponta, miként nem lehet március, szeptember, szabadság, szerelem se halál nélküle többé.

Olvasom a hírt: valahol Oroszországban egy fejfa, egy sír, s ez éppen elég ahhoz, hogy megszaporodjanak a szívverések. De mi változna, ha tudnánk, mi változna, ha igaz lenne? Kell-e a bizonyosság?

Szeptember elmúlóban… „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok. /Még zöldell a nyárfa az ablak előtt...” Kell-e a bizonyosság ilyen élő jelenlét mellett, kell-e kihantolni a régi csontokat, leásni a legenda születéséig? Mennyivel adna többet az igazolás: valahol élt Oroszországban…

Kövezzenek meg: én szívemből remélem, igaztalan a hír. Neki itt kellett feláldoztatnia értünk. Neki, a Szabadság Messiásának meg kellett adasson pihenni ez a föld! Nem tagadhatta ki ez a kicsi ország, ez a kokárdás-bakatemető legendás fiát.

Szabadság Istene add, hogy így legyen!

 

NYUGODJ BÉKÉBEN, PETŐFI SÁNDOR, TE ÖRÖKÉLETŰ!

 

2 komment


2013.12.29. 17:38 béefá

Szerelem, új év

SZERELEM, ÚJ ÉV                          1994.

 

 

                   Isten csak jót akarhat, csak szépet. Nem tudhat mást akarni. A rútban, elesettben is ott lakik, a cifrában, a fölfuvalkodottban Ő, az oszthatatlan.

                   - Igen – mondja a Nő. Fénytelen szeme, mintha gyertya lobbanna, fölvarázslik. Kezét a Férfi két tenyere fogja becézőn, simogatva.

                   - Légy áldott, légy áldott ezért a szóért, amit úgy vártam remegve, Te kedves, Te szép, látod a világ, elomlik körülöttünk, senki és semmi se fontos, csak halljam a nevetésed, szemed gyönyörű fényét mutassa, ölemben viszlek föl a hegyi patakokhoz, irigyeljenek az ormok, a sziklák…

                   - Igen – mondja a Nő -, igen, Veled fölhajnalodunk, elmaradnak a parttalan, csillagtalan éjek, igen, Veled igen, és látod jó, milyen jó hozzánk Ő, a Végtelen, a Kimondhatatlan, egymáshoz elvezetett minket, kezem a kezedben… ó az, az út, az, az út, nélküled hová, nélkülem hová, dicsérjük Őt, Ő legyen áldott, hogy Te, hogy én… igen, menjünk a hegyi patakokhoz, menjünk, irigyeljenek az ormok, a sziklák, hát hol van az ő hatalmuk, hol van fölöttünk, morzsák az Ő ujjai közt, annyi a hegy, orom, de Te, de én… ó, az, az út… elkezdődik ez az új év, mondd mit akarjak, kezem fogja kezed, el nem eresztlek, így megyünk… ó az, az út, de velem vagy, mondd mi csodásabb, mint így, Veled együtt…

                   - Légy áldott, legyen áldott, aki küldött, szívem túlcsordul, telve szerelemmel, ó az, az út, de hát ha azt akarta, s látod, az út elért, vártál reám, elbódul, ködbe borul az elmúlt, nincs más, Te vagy, hűs hegyi ér, forró nyári mező, nincs más, Veled én vagyok immár, életedre-ragyogás, korona, így jön, jön, jön az új év, szemedből a könnyet fölitatom, hallod: szólnak a harsonák, a falak leomolnak…

                   - Igen, Kedvesem, fogd, erősen fogd a kezem, szólnak a harsonák, szólnak a nászra… ó az, az út, az, az út, az, az út…

                   A zárórát nem Ő akarta, de a kocsmárosok is az Ő gyermekei.

A Férfi, a Nő fölsegítik egymást, boruk elfogyott. Marad a szerelem. A Kocsmának Zárnia Kell.

Aztán jöjjön az új év, ha Isten is úgy akarja.

 

 

                                                                                

Szólj hozzá!


2013.12.23. 17:01 béefá

Karácsony

kar_csonyi_zenet_1387814485.jpg_1200x750

Szólj hozzá!


2013.12.19. 17:44 béefá

Esti mese

esemesem átka

se lába se szárnya

nem vers nem is ének

nem alszik nem ébred

mint ki kütyüt kattint

olyan ami van nincs

mint a zár ha kattan

nyers és bárdolatlan

meghágják a férgek

tömérdek önérdek

körbejáró slukkot

szívó mamelukok

nyelvek nyalnak áment

az szent ami álszent

szeszáztatta szentség

nem fény idegenség

kocorgó nyáj béget

diktál ritmust szépet

jön megy a nap ballag

a birkaszar hallgat

ennyi telik tőle

kussban ül a földre

hol a kos irányít

csak a kolomp számít

mese mese mátka

pillangós madárka

 

 

 

Szólj hozzá!


2013.12.18. 15:02 béefá

A harmadik

                      grátisz-karácsonyra készülődök

vettem egy banya-taxit vagy hogy a francba nevezik

azzal indultam piacnak hisz pár nap és ünnep

tegnap a tüdőgondozóba mentem spriccereket felíratni

aztán a patikában vártam a sort

mindenki pánikolt a szigorított nyitva tartások miatt

álltam a köhögők közt de nyugtattam magam

milyen mákom van hogy beoltott ildikó influenza ellen

utána bementem egy-két boltba is

nem igazi bevásárlás

pár apró marhaság a kínaiból

amikről úgy éreztem hiányoznak a boldogsághoz

hideg volt fáradtan érkeztem haza de valahogy azzal az érzéssel

a holnapi napon is túlleszek mert eldöntöttem

idén is lesz fenyő

bár a piac túlsó végén vannak az árusok

a múlthéten-vett kerekes-kocsival megyek

viszek kukászsákot amibe belefér egy kis fa

s valahogy ráerősítem gumipókkal

maradt pár darab miután eladtam az autót

halat múlt héten zselykével vettem

ő beszélt rá a kerekestáskakocsiszörnyre

de örültem ahogy megrakodva hazahúztam

 

mielőtt elértem a faárusokat

vettem maréknyi ikrát a halászléhez

és örültem hogy az árus szó nélkül adott

nem reklamált mást miért nem

boldog volt a lelkem

s mint első-látásra lobbanó szerelem

egy kisgyereknyi fa rögtön szembe állt velem

olyan sok úgy sem lehet nem is érdekelt az ára

fölemeltem szemmel körbecirógattam

hálóba fogta az árus becsúsztattuk a zsákba

s ráerősítettem a nyanya-batárra

balázs kérdezte szilveszterkor lesz-e kocsonyája

de ha lesz halászlé szenteste

évzáróra kocsonya hogyne lenne

s csak pakoltam mindent a feneketlen zsákba

fület farkat orrát bőrét két mellső lábat darabba vágva

csülköt és persze darabnyi füstölt combot nyúlját

almát krumplit tormát káposztát a vecsésiektől

s bár nehezült a kocsi nem szegült ellen nekem

gurult utánam szépen engedelmesen

egy nő megszólított

csak sejtettem kenyérre kért

adtam egy kétszázast vegyen kenyért

nem tört le bár jobb se lett a kedvem

az ország egyre jobban teljesít

s ma még nem nekem kell fáznom kéregetnem

 

a fát a káposztát kitettem az erkélyre

begardróboztam a táskát

húsok tasakokban tisztán ahogy a rendje

besorjáztak az electrolux-jégverembe

dél lett mire leültem a géphez

 

hazafelé kicsit szúrt a szívem

de mi az a majd hatvankilenc évhez

jézusnak vacakabb volt

az én fájdalmam az övéhez mérve semmi sem

meg különben is akkor tavasz volt húsvét

senki nem gondolt feltámadásra

a lényeget mindenki magában intézi

addig minden csoda

ahogy a kis fekete kocsi

vagy egy öregedő költő

fényreszkető apró karácsonyfája

 

Szólj hozzá!


2013.12.16. 09:35 béefá

Adventi koszorú


amikor fölébredtem
tudtam
bölcsebbnek kell lennem mint voltam este
bizony már meggyötört elégszer
ez a reggeli kényszer
hiszen annyiszor igazoltam
új napokon: az elmúltak bolondja voltam

szürkén jött ez a december
volt ilyen is olyan is nem egyszer
az ember elűzné várva a fényre
nem mintha megkopott volna advent
csak belesimult kétezer évbe
nehéz teher nekünk is
megváltónk szenvedése

kínlódom:
mit kezd velem a ködlő vasárnap
bogyókat szedek fáj a hátam
bevetem az ágyat
teát főzök kicsit megmelegítsen
formálgatom a verset
de valahogy olyan link minden

pénteken átfagytam a temetőben
bár alábbhagyott a szél
nap sütött a katafalkra
nyomorultul jelen volt a tél
fagyszilánkos dideregtem
ott voltál párszáz lépésre tőlem
de nem lehetett odamennem

hova forduljak felmentésért
gyújtsak-e gyertyát este
eljön ez a karácsony is
valaki mindig van ki az embert szeresse
lesz ki megérti érte élő a jászol
akit magunkban hordunk és átadunk
építsen Jézust a hiányból

*          *          * 

Ez otthonom: sápadtka fények.
Nincs bóvli, talmi csillogás.
Annyi épp, hogy el ne tévedj.
Sötét az este, nincs varázs.

Hó hull, apró porszemekkel
– ablakhoz tapadva nézem –.
Megfelezve már december.
Mit visz, hozott ez évem:

Elégiát és balladát?
Idillel nem kényeztetett.
Közel hajolnál, hallanád,
visszhangzom nincs-lélegzeted.

Itthon vagyok, jól fűtenek.
Van fiam és van lányom is.
Lehetnék jobban tán, lehet...
Szidom világom, áldom is.

Múltba nézek, rezignáltan:
Hány születés, mennyi ádvent.
Mi ég három gyertyalángban...
a negyedik mond-e áment?

*          *          * 

aki szotyolát rág markába köpköd
aki ül mint a cementbe-öntött
kinek szemében vakfolt üresség
akin csak gázolnak reggelek az esték
akit kilök a HÉV az éjszakába
aki csak megy semerre mindhiába
ki nem tudja minek jön a holnap
akit rugdostak kinek papoltak
kinek jövőt ígértek szebbet
ki fölött minden perc élesebb lett
aki büdös akár a kurva élet
ugye ő is lát megszületni téged
a csendes éjben szépen ahogy írom
ahogy a Hold nézi a lyukas kátránypapíron

*          *          * 

Nem kaptak szállást, csak a jószágok között.
Tehenek, birkák, csacsik nézték a szénába költözőt.

Jött a csillag, caplató királyok, pár pásztor:
Ő váltja meg a világot!

Aludt a gyermek.
Mit tudta szegény: egyetlen remény lett az-órán.
A barmok Isten-fiát leheltek,
s mellé szenderült a meggyötört zsidó lány.

Szólj hozzá!


2013.12.14. 15:38 béefá

A harmadik gyertya elé

Hóförgeteg hull, eltemet.

Készülök a meghalásra.

Tűnök, mintha lepke szállna.

Barkába rejtem lelkemet.

 

Betlehemben üres jászol.

Két gyertya a fenyőágon.

Péntek, szombat és ég három.

Legyél, Jézus, úgy hiányzol.

Szólj hozzá!


2013.12.10. 09:27 béefá

KEDVES DEZSŐ!

Sajnos úgy kell megítélnem: pillanatnyilag,

kollektíve, családostul

nem találkozhatunk.

Hidd el,

az akadályok objektívek.

Sok pihés-gomolygó szívverés

rikolt magért Nálad.

Itt öt puha szőrgolyó,

ragadozó állat.

S hogy egy kutya,

a többi macska csak,

az egykutya

annak jelentőséget ne adj!

Ebből nem lehet jó légyott,

bár nekem kedves a madár,

Neked kutya-macska;

         Kis ország vagyunk.

         Mindenütt határ,

         és csőrre töltve

         a sok ebugatta.

 

(1986-87-ből)

 

 

 

Szólj hozzá!


2013.12.03. 09:07 béefá

Az Anna-megmaradás törvényéről


megint az éjjelek félálomállapot
képtelen vagyok nyugodni minden forog
semmiségeket fontosnak gondolok
s reggel töprenkedem mire mi volt az ok
ma hajnalban is magával rántott az örvény
Annára gondoltam: persze a törvény
mit próbáltak alkalmazni Leninre:
élt él élni fog de nem sokra vitte
legalább is ami az állapotát illeti
balzsamok kemikáliák jutottak neki
de az Anna-megmaradást ismeri sok magyar
s egy-egy hallatán Gyulát idéz hamar
én is – avatott – végigkutattam családomat
összeálltak az örökök egy egész csapat
mégsem ők kik álmom megkavarták
föl-fölbukni vélek egy másik Annát
kit jószerével alig ismerek
bár mit tagadjam ő a híresebb 
s mert őt is a törvény szerint tekintem
kiváltsága van de vártam visszaintsen
hogy vitatható juhászgyulaságom
valahogy rokonok vagyunk költői ágon
s bár úgy tudom senki se méltatta még 
ferenceknek múló hajszínét
legfennebb rőfkötéllel mérhető seggét
szerintem van a költészetben ferencjelenlét
s míg élek nekem nagyon hiányozni fog
az intés mit örökkévalóságából Anna megtagadott

(A félnégyes barom című kötetből)

 

Szólj hozzá!


2013.11.30. 15:31 béefá

A meteorológiai Intézet jelenti:

A hegy karéja vashalom.
Nyárból kiszédült tarka rom.
Éjkoromruhás őrszemek,
varjak járják a földeket.
Riad az őz ha gallyra lép.
Holtan vacog a barna rét.
Mint alvó medve teste, hűl.
Reggelre megdecemberül.

Szólj hozzá!


2013.11.29. 16:12 béefá

ADVENT

  

advent első vasárnapja van

fölhoztam a fáradt akkumulátort

s bár a szeretet apró tételekből áll

kézben cipekedni

már nem megy igazán

 

ilyen tájt jóemberesre veszem a formám

a liftszerelőre is megértőn gondolok

bár máskor korholnám

pozitívan kezelem a dolgot:

van autóm járni tudok

megértem karácsony első hetét

este gyertyát gyújtok vigyázva

lángra ne kapjon  a szalmaangyal

vagy a csillagok

lehet hogy mennybőlözni is fogok

magamban

s mert csökken a fölvett amper

az akkut továbbtölteni nem kell

 

advent első vasárnapja van

ferenc nap

Isten éltessen mondom magamnak

a szürke december harmadika

békét áraszt nyugalmat

 

minden rend szerint halad

délben nézem a leveseket

- megint a soktésztás-marhahús marad -

kanalazgathatom

tátom a szám

advent első vasárnapján

 

jó lenne hó

szerdán miklós jön

- Télapó -

dugig a szupermarketek

aranycsengős sátrakban

tombol a szeretet

 

a gardróbból előkotrom a koszorút

tompítani a gerinctáji fájást

föloldok két bogyót

helyére akasztom a jézuskavárót

 

 

pörög a hónap

hamarosan hal után indulok

bejglit veszek rágcsálni valókat

s mire észbe kapok

az éj csendes körben angyalok

üvegdísz szaloncukor lamé

 

s osztva  hatvanegyed-részre

leszek a betlehemi csillagé

 

(A Csak kékre lépj című kötetből)

Szólj hozzá!


2013.11.27. 08:49 béefá

Tíz medvés

Fekszik az ágyban tíz kicsi medve,

a legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Tíz kicsi medve fordul az ágyban,

egy leesik, marad kilenc.

 

Fekszik az ágyban kilenc kis medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Kilenc kis medve fordul az ágyban,

egy leesik, nyolc marad fent.

 

Fekszik az ágyban nyolc kicsi medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Nyolc kicsi medve fordul az ágyban,

marad hét, mert egy leesett.

 

Fekszik az ágyban hét kicsi medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Hét kicsi medve fordul az ágyban,

hat marad fent, mert egy leesett.

 

Fekszik az ágyban hat kicsi medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Hat kicsi medve fordul az ágyban,

öt maradt csak, mert egy leesett.

 

Fekszik az ágyban öt kicsi medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Öt kicsi medve fordul az ágyban,

s négyen maradnak, egy leesett.

 

Fekszik az ágyban négy kicsi medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Négy kicsi medve fordul az ágyban,

egy leesik, maradnak hárman.

 

Fekszik az ágyban három kis medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Három kis medve fordul, az ágyban

kettő maradt, mert egy leesett.

 

Fekszik az ágyban két kicsi medve.

A legkisebb mondja: - Fordulj meg!

Két kicsi medve fordul az ágyban,

egy leesik, fennmarad egy.

 

Fekszik az ágyban az egy kicsi medve.

Kérdezi: - Most hova fordulnék?

Ám tíz lesz újra, forognak az ágyon

a kis medvék.

 

(Angol mondóka, magyarítva)

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2013.11.26. 18:56 béefá

Harlekin

 

feketén megyek fekete esőben

nincsen utánam nincsen előttem

fekete fákat zúgat a szél

 

fekete gyöngyökkel égj ki belőlem

feketén lobogó fekete láng

vigyen utánad vak-feketén

 

elfeketülnek a novemberálmok

majd megkegyelmez ha hullik a hó

s szívnéma gyásszal jön a fehér

 

Szólj hozzá!


2013.11.21. 17:41 béefá

Az Ember stratégiája

                   (Úr bán hangja:   Ne ingerelj fel! – Oh
        A nemzet!
 - ahány fő, szintannyi ész.)

 

 

A stadionok? Letúrnám!

Fogja fejét Petúr bán.

 

Szarakodik csak a kormány,

míg szotyolát zabál Or bán!

 

Tiborcok vegzálják Bánkot,

miközben az EU ránk ront.

 

Gyepűnk szenvedett eleget.

Induljon a Békemenet!

 

Egy táborban egy a zászló!

Le van szarva Abda, Szárszó!

 

Marék rőzsét ér a voksunk.

Megint minékünk kell szopnunk!

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2013.11.20. 17:23 béefá

Jelenés


                          (Kodály Zoltán és Weöres Sándor 
                          a Törökvész úton 1964-ben)
 

mit mondhatok 
nem voltak jelek se szárnyak 
sugallatot se kaptam 
hogy akkor arra járjak 

kart karba öltve 
a zöldségeshez mentek éppen 
rövidnadrág volt rajtuk saru 
fűzkosár egyikük kezében 

ennyi csak 
földszag saruk kosár 
s két üstökös mögött 
kullog a vaksi nyár 

Szólj hozzá!


2013.11.18. 18:12 béefá

Napokkal ezelőtt

           kiégett

az egyik villanykörte a konyhában a mennyezeten

nem azért hozom szóba

mintha nem lenne mellette négy másik

de európában jó ideje hiszünk a több világosságban

wolfgang is olyan szépen kérte

amit az úr elválasztott a sötétségtől

miért az én konyhámban legyen kevesebb

negyven wattal a fényből

 

rég semmibe lett a szénszál a wolfram

félek elővenni a létrát

én sem az vagyok aki voltam

szédelgek meg-megremeg a térdem

de izgat a 30 % spórolás a + 2 watt

tanulok hinni E27-ben

68 vagyok

70 még nem

 

előveszem a létrát

a kisebbet

nekiindulok a három foknak

próbálgatom meg ne billenjek

 

helyén a lemosott búra

kapcsolom

minden klappol

 

nem szabad gondolni csak a jóra

számolgatni hol leszek

mire letelik a 2000 óra

állok

ámuldozok a konyhafényben

mint a harcosok a győzők

én aki kicseréltem

Szólj hozzá!


2013.11.17. 15:13 béefá

Huzat


húz az ablak
a hideg mélyen a csontokig hatol
teát készítek magamnak
de asztalomnál már fájl a toll
gépzenét zúg a ventilátor
meg lehet szokni nem nagy ügy
az ember úgyis kifordul magából
a szürküléshez ez is jó ürügy
az indiánok hová lettek
gyerekkorom szép álmai
leáldozott a Winchestereknek
s Bőrharisnya is már ami
nem versenyezhet Batman-ekkel
Sólyomszem Jumurdzsák Csingacsguk
egy pár kütyü néhány elem kell
megszokunk minden rossz kamut
tévét kapcsolunk dől a vér
vagy demokraták anyáznak éppen
miattam csak a voksomér'
de mért igen vagy épp miért nem
makrogazdák csicskák ugatnak 
söpör a szél mocskot takarít
itt ülök húz az ócska ablak
a hideg elér a csontokig

 

Szólj hozzá!


2013.11.16. 09:08 béefá

Degan Alihastro versei

1.

Szélisten Esőisten

Hozzatok enyhülést

Sebére szívemnek

Madáristen

Tépd torkomból a jajgatást

Szaladj elő ősi hegyekből

Leopárdisten

Nincs velem az én szeretőm

Napra tárja combjai ívét

Mézcsorgású kútjára

Más hajol enyhért

Tengerszín szeméből

A gyönyör másra sugárzik

2.

Elment a Tengerszínszemű

Mikor a medve északra indult

Összeszedte fonott kosarába

Ami hozzá tartozott

Ment a medve után

Nincsen azóta nyugovásom

Állok határunk hegyének ormán

Hiába nézek utána

Látásomat homályosítja a

Szelek Ura

De várok

Szökőár után is hazatér a tenger

3.

Ha más karjában nyugtat is az éjjel

Tudom ott vagyok a

Te ölelésedben

Mert álmaidban ezerszer szorítottalak

És álmaimban tízszer-ezerszer

Hozzám tapadtál

Nélkülem nem szökhetsz át a titkok kapuján

Ott vagyok vágyaid rejtőző helyén

Ameddig nem küldik érted

Követeiket az istenek

Térj vissza végleg

Tengerszínszemű

4.

Ragyogóm

Napraforgótányér-mosolyú

Aranyarcoddal halványítod a Napot

Tengerszín szemed irányítja

Hazatérésükben a csillagokat

Simogatásod hozza a tavaszi szellőt

Lázas homlokom mögé

Te igézed az álmot

5.

Reggel ha látod az égen a kondort

Tudhatod vigyáztam álmodat éjjel

Ne riasszon a pumaszemű szörny

Gyékényed fölé ne szálljon Denevérasszony

Tengerszín szemed ne nyíljon az éjbe

Mikor sápad az utolsó hajnali csillag

Előhajtani aklából a Ragyogót

Fölsiklik az égre a kondor

Visszahullajtod takaródra az árnyat

Állok messze a hegyeknél

Nézek utánad

Szárítják könnyes arcomat

Keselyűszárnyak

6.

Én Degan Alihastro

Nem lehettem igazi harcos

Nem indulhattam harcba csatába érted

Varázslók üldöztek a sivatagba

Magához senki nem fogadott

Szegényes vackomon

Hozzám törleszkedett az ének

Hozott vigaszt nekem

Láthassalak

Mesélhesselek téged

Tengerszínszemű aki vagy

Ki ismételhetetlenné lett

Hajnaltól hajnalig fénylő

Kígyóasszony-bőrbe bújt

Ékkő

7.

Nézlek messziről

Korsódat válladra vetted

Töltve csobogó patakvízzel

Láttam inni adsz a szomjazóknak

És kacagtál

Úgy kacagtál a fénybe

Hogy köréd gyűltek a madarak mind

Mentél szivárványruhában

Hozzád szaladtak az őzek

Nézlek messziről

Suhansz miként a szellő

Tengerszínszemű

Nem tudtam elszakadni tőled

8.

Tavaszkezdetektől

Míg betakar a kristályfehérség

Billegnek messzi hegyek csúcsán

Áldozati lánykák

Hallani moraját görgetegeknek

Ahogy a leopárdléptű Hatalmas

Hólavinákat rúg le a völgybe

Olyankor összehúzod magad

Fekszel riadtan szarvas-irha takaród alatt

Hűl a szerelmi katlan

Magadhoz melengetsz egy éneket

Tengerszínszemű

Amit én Alihastro

Valamikor teneked adtam

9.

Patak zuhan a hegyről

Hallom a hangod

Szikláktól gyönyörült ének

Meddig hagynak az istenek itt

Cicomázni az évszakokat

Mikor küldenek karvalyokat érted

Légy templomuk oltárdísze

Kifosztva utánad meddig tátogat a nyár

Jaj vigyázz szemed nélkül ne hagyd

Tengerszín-szerelemtelen

Halott hideg a smaragd

 

10.

Ó Hatalmas Tollas Isten

Hagytad

Méltatlan gyermekedet maradni a fényben

Engedtél szelek fészkeihez

Gyümölcsös kertedben hagytál

Kosarát tartsam a

Tengerszínszeműnek

Ó Hatalmas Tollas Isten

Engedd még maradjak

Dicsőítsem énekemmel

Mielőtt letakarja fényeimet a szárnyad

11.

Összekészítve minden énekem

Szikrázó hajnalom

Tengerszínszemű

Gyékényed mellé teszem

Nem lehettem a társad

Vidd minden énekemet

Ne dobd prérikutyáknak

Vidd ringó lépteiddel a ritmust

Gyümölcseid magjai benned

Vagyunk egymás ajándékai

Együtt éljük haljuk a csendet

12.

Friss legelők felé indulnak a bölények

Lassan magukhoz hívnak az istenek

Tengerszínszemű

Itt kell hagyjalak téged

Lesznek szép napjaid szerelemre

De hiába intenélek

Készül valahol ellened is a tél

S az istenektől

Téged se véd az ének

Ameddig vagyok

Addig szeressél

13.

Aranykorongokat ragyogtat melled

Lecsukló fejemet

Pihenni engedd

Simítsd homlokomat

Simogasd meg az arcom

Tengerszínszemed búcsúztasson

Míg átkísér őseinkhez

A gyászba öltöző alkony

 

14.

Az istenek felsorakoztak

Elmondtam minden éneket

Hagyjanak menni

Eleresztem a kezed

Lesz akit szeress

Higgy jön

Mint én majd ő is úgy keres

Csókodtól sok éj lesz fűszeres

Míg reád borul a végtelen

A mindenség-kormú tál

És hozzám simulsz és jössz velem

Tengerszínszemű

Te örök portugál

Záróvers

Szélisten Esőisten

Elment a Tengerszínszemű

Ha más karjában nyugtat is az éjjel

Ragyogóm

Reggel ha látod az égen a kondort

Én Degan Alihastro

Nézlek messziről

Tavaszkezdetektől

Patak zuhan a hegyről

Ó Hatalmas Tollas Isten

Összekészítve minden énekem

Friss legelők felé indulnak a bölények

Aranykorongokat ragyogtat melled

Az istenek felsorakoztak

 

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása