Kretó
szerettem tornázni ezért nem felejtettem el
a tanárokkal nem voltam jó viszonyban
miért is kedveltek volna
egy tenyérbe mászó képű rossz tanulót
kretó szigorú nyegle volt
ami kölyökként engem is jellemezhetett
elfogadhatóbbá tette számomra nyegleségemet
kretóval megváltozott a világ
egészségtanból is négyest adott
a kézenállásodért pupák
a katonaságtól jött
izmos alkat pattogó beszéd
a tekintélyt kivívta nem elvárta
de titok maradt
miért került az iskolánkba
szerették féltek tőle utálták
én bekerültem a szerették közé
kinek nem volt hajlandó lerontani a torna ötösét
a többi jegy miatt
hallottam váczi tanár úrtól ki
bár egyetlen hangot nem tudtam kiénekelni
talán a mutatottnál többet látva belém
mindig megadta az énekhármast
az első szekrényugrások után
kretó csatlakozott az énektanárhoz
nem törődve a tantestülettel
gyakorlat-bemutatásokhoz engem szólított
nem volt szebb mint a tigrisugrás
toronymagas szekrények felett
kretót nyíltsága miatt szerettem
ő szimpátiáját a fejemre mért kokikkal mutatta ki
mástól zokon vettem volna
tőle úgy fogadtam mint simogatást
van egy fényképem
sziklák között bottal a kezemben
fejemen sildes sapka
az osztály megy fölfelé
pilis
holdvilág-árok
siető patak
hallom a köveken a loccsanásokat
érzem hűvösét a futó víznek
ragyogó nyár van
az első igazi kirándulásomon
amit kretónak köszönhetek
de soha nem mutattam neki verseket
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.