Birtalan Ferenc versei

Csepelégia

A ház amelyben most lakom
éltem nyugati felén
túl rosszemlékű gyárakon
már eltűnésremény
így őszelőn ha alkonyod
ikerboróka-kúp köszönt
utolsó teled alhatod
aztán majd lesd a vízözönt.

Körök a szemem előtt versíráskor

jobb ha csukva tartom a szemem

élesedő kép emlékezem

mintha szürke köröket róna

settenkedik a glaukóma

eléltem réges-rég a testem

bajaimat magam kerestem

ittam pálinkát sok borokat

eljátszottam a szép-koromat

nem hőzöngök nem berzenkedek

néha hagytam szerethessenek

néha tűrtem hogy hozzám érnek

remélem így pontos és érted

jegeskávé fröccs az asztalon

ránk borul a sötét ég vakon

nekem még kenyeret kell venni

nagykörút szerda este ennyi

verstanilag talán nincs hibája

megyünk a sarki cba-ba

még megsimogatom a kezed

egyszer majd ezt emlékezheted

Dunaballada

sárga-barna padon térdelek

hatos villamos

rakpartlépcsők fák margitsziget

megyünk a fizetésért

óvatosság

hosszú az út hazáig

apunak útját állják a kocsmák

nézem a nagy folyót

míg a szem ellát

a lépcsők vízbe érnek

kékbabos ruha anyán

mondom neki

az én dunám

apu adja a pénzt

rend lesz

ezerkilencszázötven

hajók uszályok

nézem a parlamentet

ahogy a hídra érünk

ügyet se vetve rám

mondja a lányom

az én dunám

a balladás folyó

ringatja a kidőlt fákat

mintha mi sem történt volna

elúszott fél évszázad

egy évezred

nézi a lányom

a mi dunánk mondom

csak ne tévedjek

Verbőczy Antal-emlékest

elit intellektuális társaság

ez járt eszembe róluk

volt nevük is két szóból állt azonos kezdőbetűkkel

de nem tudom eldönteni az m vagy az f

néhányan mintha emelvényen ültek volna

mégsem volt színház-benyomásom a képről

valakivel beszéltem

balázs mellettem ült

csodálkoztam hogy került sor a meghívásra

de örültem

öcsinek rég járt egy ilyen este

érezni lehetett szikrákat vet az izgalom

mustárszínű kertésznadrágban érkezett

elképesztő súlytöbblettel

harminc év mit tesz

szemüveg volt rajta

nem az üveg nélküli üres keret

amikor hozzáléptem megölelni

láttam érzéktelen sárga az arca

megigazítottuk a székét

én állva maradtam az illendőség miatt

valaki a felső sorokból leszólt

ugye nem jobboldali ez az ember

öcsi oda se nézett

epés választ akartam adni

visszafogtam magam

elmondtam egy háromsorosát

remélem nem hiszi hogy oldalakra gondol a költő

amikor a verset írja

innentől homályosul a kép

tágul a tér tűnnek emberek székek

valószínűtlennek érzek mindent

mint nyolc évvel öcsi elmente után

álltam kórtermed nyitott ajtajánál

kezemben nejlonszatyrok

néztem az áthúzott ránctalan ágyat

a szemem belefáradt a torkom égett

aztán elindultam a folyosón

nyárból a télnek

télből a nyárnak

 Relativitás
 

amikor Einstein Albert böszmögött a tér-idő görbület-tel
és rádöbbent: szar van a palacsintában
nem tudom mire gondolhatott
persze utána járhatnék
– egyelőre a jelen idejében –
de mikor fölnézek a legközelebbi idegen testre az égen
úgy érzem: értem
– a tisztesség kedvéért: ha nem is egészen –
miért nem vette a fáradtságot Isten
hogy valami lökött eszmét
belénkkeserítsen

nem

akár egy ripacs mímes
paraván mögé megy láthatatlanná válik
mi meg csak bámuljuk mint kacsáznak
röhögtetően az üres csizmaszárak
miközben ide alig néhány százmillió fényévre
elunja magát és visszafordul az idő a térbe
csinál spirálokat
s a rosseb tudja mit még
csupán azért
hogy a mitikus istent eleinsteinesítsék
miközben mi légyfinggal festünk az égre
jaj Teremtő Uram
csak tudnám mi végre

 PÁRASZOLVENCIA

Nincs már hátra sok dolog

körbevesznek a doktorok

övezze őket tisztelet

kapja meg azt ki mit szeret

arany-nyakéket pántlikát

udvart hol vannak kislibák

lovacskát agyagbábukat

kutyát ki mindig mást ugat

madaras bokrot fát eget

szegényt ki épp nem kéreget

gazdagot aki adni fog

virítsanak a fogsorok

cserép virág vagy hintaszék

megérdemlik a doktorék

és legyen persze sok beteg

okos lükécske gyermeteg

akinek nincs már hátra sok

elesettek szánalmasok

legyenek sánták vaksik is

csak nyúljanak le a baksisig

ha nincsen tyúk és nyúl se jut

bizony szar ügy már-már akut

de hát a világ így kerek

hullapénz nincs boncmesterek.

 Az igazság pillanata

amikor visszanézett

látta az út érthetetlen

próbálta megmagyarázni

ez nem lehet

hiszen mindig az igazát igazolták

amerre nézett

zászlók lobogtak dicsőséget

miért nem fogadják el

ez volt az egyetlen út

kérem értsék meg

minden engem igazol

hamarosan érkeznek akikkel együtt

és ők tudják mire mondták elismerőleg

ne tartsa fel a sort szólt a kapuőr

a purgatórium a bóvlit nem veheti figyelembe

a halált egy élettel kell kiérdemelni

Ma kérdeztem az orvost

hányban fogok meghalni

szerinte van pár évnyi esélyem

de a végrendelkezéssel legyek résen

ennek értelmében elrendelem

elleneim osztozzanak minden érdemrendemen

legyen övék e siralomdal

s persze csak a vicc kedvéért

szórjanak szét elporladt vagyonommal

az egyik percben semmi pánik

a másikban félek

ez még az okoskodás ideje

mögöttem az elverselt élet

de próbálom lazára hozni a formát

nem vettem komolyan soha eddig

miért izgatna most a voltság

nem érdekelt

kiket dajkált a földi pikszis

elég volt ennyi év hogy értsem

magánvilágvégem

mindennek szabott az ára

a hajóst ki átvisz

kurvára

nem érdekli a jatt

ha valamiért izgulni kell

hát nem emiatt

lapozzon aki unja

nem tisztítótűz űz

a krematóriumba

maradékom a lényeg

magam vagyok a láng magam égek

tisztességemen csorba ne essék

mikor elrendelem az utolsó estét

 Májusvasárnap

Megint első májusvasárnap.

Simítsd végig az arcom.

Hány éve, hogy hiába várlak,

Szobor a Hős utca sarkon.

Soha nem növök föl egészen.

Jössz, kezedben barna táska.

Mögöttem majd hetven évem,

Kapaszkodok a ruhádba.

Minden anyával így van,

Elillan mint a májusálom?

Önzőn a magam baját sírtam,

S neked fáj ma is hiányom.

 Annyira hiányzott

Rongyó a legjobb barátom.

Apa varrta egy fehér pólóból,

titokban.

A haja fekete fonal.

Rajzolt neki szemet, orrot, szájat

és festett rá ruhát.

Ahogy elővette a háta mögül,

rögtön tudtam:

Ő lesz a legjobb barátom.

Rongyó nem szólt,

de mikor magamhoz öleltem,

már tisztán hallottam a hangját:

... az leszek, igen.

Anya valami orvosizén volt Dominikán,

s mint bárhonnan,

onnan is hozott nekem babát.

Meglepődött mikor

az Újat Rongyónak bemutattam,

de még sokáig nem mondtam el neki,

Rongyó a legjobb barátom,

és apa őhelyette varrta,

mert annyira hiányzott.

 Neked

ide kerülhetne egy női név

a szent márk tér a trevi kút

egy mediterrán május este

mindenholvirágzás

jó lenne de valamiért

nem illik ebbe a versbe

a május igaz de ki ért

miért nem jön össze ez se

ideírhatnám a nevedet

lehetne fiktív

végül is kit érdekel

egy részeg álom

kit hív

túl vagyok

valamin innen

múlnak dúlt napok

múlik  minden

akácok nyílnak

gesztenyék

a májuson túl

semmi sincsen

lehetett volna bárki

lehetett volna szerelem

de nem tudtam jól kitalálni

hol a helyem amikor lettél

azon a májusba forduló estén

kicsillagozták

nincs kegyelem

 Május megint

a borároson egy kurva héja sincs

fáj a lábam

hogy kergetőznék

várok húsz percet tíz után

messze az otthon messze az ősz még

hazavisz a hév

csepelre bezötyög az este

nem tudom milyen úton érkezik

vetem az ágyat

készükök a soros basszamegre

a más költőkről nincsen véleményem

iszom a magam borát

számolom melyik villamossal

kedvezőbb

elérni a csatlakozást

a balekség régen nem vígasztal

hogy lehetnék különb

tré voltam néhány fröccsért én is

az idő nem púderoz

majd dönt amerre dönt

nyitva az ablak

május jó akar lenni nálam

egy versben szép ha hold világít

elrejti a hév honnan hozott

jóéjt puszi altatom kosztolányit

hajnalban kell a vérmezőre érnem

mikor kosztolányi már zár az égen

én más helyre járok más kioszkba

a délinél ötkor nyit a kocsma

föltámadni sörtől inni fél rumot

hinni mások lehetnek a holnapok

álmos sötét az alkotás utca

csipás lámpáknál várunk a buszra

hogy valaki vendége lennék én itt

francokat a reggel zuglóba szédít

kába emberek feje bólogat

ringatnak fázós törött álmokat

új megálló újabb adag a présbe

azt se látnánk ha minden csillag égne

verseny áruház a rákóczi út

az ál-gutmann-gatyás neonfiúk

innen már nem semmi költőnek lenni

indulni a hajnali busszal menni

két kenyér között vinni az estét

nekem ez a hajnali részegség

a hungáriánál egy hubertuszra

leszállni az ég még nincsen becsukva

gagyit ezüstöz rám a holdbazár

mindjárt hat óra fújnak vár a gyár

 a honfoglalás

a nagyszobában volt a sezlon fölött

aranyozott keretben álltak a vezérek

élükön a fehérlovas árpád

előttük hajbókolók

egyszer tépett karú mackómmal

olyan szerencsétlenül találtam el

hogy jobb sarkánál  

a fatönkön keresztül

vagy kéttenyérnyi üveg elrepedt

úgy néztük aztán éveken át

hisz másra is alig telt

nemhogy üvegezésre

honnan kerülhetett hozzánk

nem tudom

azt se mikor szembesültem a ténnyel

lakásunk éke csak színes másolat

pedig jó nagy kép volt

több mint egy méter széles és jó magas

jobban tetszett mint keresztmamáék

vérzőszívű petőfije amint ült

azt hiszem a csatatéren

és nézett bánatos nemzeti szemmel

a fehér lovat azóta is sajnálom

az volt a legszebb az egészben

bár a vezér is jól mutatott

tollas sisakban jogarosan

nekem is árpád a második nevem

de régen kimaradt minden igazolványomból

a honfoglalás meg ott van a parlamentben

hadd lássák az istenadták

milyenek voltak az igazi vezérek

 Love story

fáj ez az este

ez az áprilisközép

és a franc tudja

mért ilyen természetes a fájás

pedig az arcodba kellene vágni:

ribanc vagy

mondhatnék mást

nyitott utakról

várva a legutolsó estét

visszarettenő kezem görcsbe rándul

kísért a sosemlehettség

csak a vagy a minden

de szemét hiány dúl

hát mire a holnap

a szív javítása

és ki volt az az állat

aki ezt az egészet kitalálta

 Madarak

xxx

Éheznek a karvalyok,

hiába úsznak halrajok.

Nekik egér, nyulacska kéne.

De a hal mé’ ne?

xxx

Nektárfaló kismadár,

virágkehelyhez inni jár.

Előre-hátra száll, ha kell:

ez ziher kolibri-jel.

xxx

Ha nem tudnád, a kócsagok,

vékonykák, de jó nagyok,

s mindemellett orvhalászok.

De ki nem az, hogyha rászok?

xxx

Finom étel a libamell.

Kérdés, hogy vad, vagy sima kell?

– Nem mindegy: színes-e, fehér,

ha már a szájunkon befér?

xxx

Figyeljed meg a sasokat,

miként ápolják hasokat!

Legyen bárány, kicsi kecske,

attól jönnek egyenesbe.

xxx

Akik kígyót, békát esznek,

általában gólyák lesznek.

Ha azt látod: lába vágott:

keressed a török srácot.

xxx

Kopasznyakú dögevő.

Ismered? A keselyő!

Hatalmas a teste, szárnya.

Ő az egek hiénája.

xxx

Úgy iszik, akár a gödény!

De hal megy a gégecsövén.

Leereszti, nyeli tán?

Ilyen ez a pelikán!

xxx

Na, és itt a házi veréb,

miért nem jött – kvázi – elébb?

Mert morzsáért ment, magért.

Azért!

xxx

Kopog, figyel (csuszka), harkály.

Neki a fa: ételtartály.

Nyüvezi a beteg kérget.

Nagyon rühellik a férgek.

xxx

Ha a rigó dorombolna,

bizonyára macska volna,

s rigászni járna a kertbe.

Lásd mint fönt, persze.

xxx

Figyeld meg a struccokat.

Nem vackolnak túl sokat:

pár kődarabból raknak fészket.

Nagylábúak és merészek.

xxx

Varjúban a dolmányos

városban csak szórványos-

-an előforduló. Mondhatni: unicum.

Így mondta anyukám.

xxx

Varj vagyok, a vetési.

Nincs nekem vezetési

engedélyem.

Csak rep-kedélyem.

xxx

Mert az eget befestettük,

s a kész tavaszt jelentettük,

cikázgatunk, munka semmi.

Csupán lazának kell lenni.

xxx

A fecske farka villás.

Ne számíts arra: grillázs

az a bizonyos reggeli.

Lehet, hogy mással lesz teli.

xxx

Nekünk aztán nem kell fészek!

Letojjuk mi az egészet.

Van itt elég bébiszitter,

kiket egy jó kakukk ismer!

xxx

Csípem én a griffeket,

ha nem ütnek friss sebet!

Egy darab kéz, egy darab máj...

Nincs esély, hogy megmaradjál.

xxx

Turulokkal jó vigyázni!

Ez is, az is... lehet bármi.

Amolyan nagy, totemállat.

Bizony, nem könnyű az élet!

xxx

Még elmondom a hattyúkat –

aztán mára hattyatok!

Elvarázsolt mindahány.

Húguk derék, cifra jány.

xxx

Kru-kru – szólt a gerlenő –,

uraságod ma föltűnő

rossz állapotban van, sajnálom!

Maradt volna a Balkánon!

xxx

Ki azt mondja: a pulyka rút,

nem látott náthás kengurut.

De akinek páva kell?

Legyen neki! Nem érdekel.

xxx

Ráragadt hajdan: „tyúkanyó”,

mert azt gondolták, úgy a jó.

Ám bakfis is volt, jércike.

Ma levesbe kell beférnie.

xxx

Ha a paradicsom ma dár,

nem marad holnapra már,

adagnyi lecsóba sem!

Jaj, Istenem, jaj, Istenem!

xxx

Hogy ki tüntette el a dodót?

Felelős sohase vót.

Pedig el kéne némi mustra,

kik jártak Mauriciusra!

xxx

Mint vette palira a róka

a hollót, tudjuk ezer év óta.

Helyzetén kicsit fordított,

hogy fölkarolták a Corvinok.

xxx

Ha baglyot látsz, keresd a könyvet!

Összejönnek.

Legyen uhu, gyöngy az állat:

könyvtárakban összejárnak.

xxx

Ha begurul a siket fajd,

mi lesz majd?

Fogja magát, összerámol:

eltűnik, mint Skóciából.

xxx

Helyettese a főbatrosznak

nem lehet más, az albatrosz csak.

Esetlen, randa állatok.

De kérd meg egyszer: szálljatok!

xxx

Fölértékelődik a „hal-ének”,

amikor a kakaduk beszélnek.

Csőrükben randa szó, mocsok van,

és hosszan élnek! Piszok hosszan!

xxx

Két kényes ügy: csóka, szarka.

Persze vitatkozhatnánk rajta,

melyik lopósabb fajta?

Tolvajbanda!

xxx

Mint köztudott: a páva szép.

Különben elég báva nép.

Fölszállnak néha a vármegyeházra –

de alkalmasak lennének másra?

xxx

Igazi krimi a bülbül ének!

Na persze, ki kit tart bülbülének?!

Sok baj okozója a hangjuk...

Hogy az anyjuk... Hagyjuk.

xxx

Úgy érzem, Alfréd, durva vagy.

Lakik, hol lakik a gyurgyalag,

s eszik, amit – ha épp talál.

Rovarnak – szerintem – szép halál.

xxx

Hogy a köznép is értse még,

mit is jelent a vércseség:

Amerre él, ne légy galamb!

Túl nagy kaland.

xxx

A fél világ rajta röhög:

lebuksz, apám,  mint a vöcsök.

Néha fog egy ócska halat,

mi meg nézünk, mint a bocik!

xxx

Csilp-csalp füzike. Ennyit mondok.

Legyetek bölcs elmék, bolondok,

kíváncsi vagyok, ki vágja rá ma:

Nini! E’ meg nádi poszáta!

xxx

Christian, a filmesek

tudják: a sirály link eset,

s a rossz ómen is marha sok!

Halfarkasok.

xxx

Nyilván tudod: a seregély  (beo)

fegyelmezése nem csekély meló.

És állandóan mondja, mondja...

Hosszú téma egy négysorosba.

xxx

Vízityúk, vízicsibe, szárcsa...

Arra való mind, hogy csőrét vízbe mártsa,

bár igaz, munkájuk kicsit babra is.

Velük matat a közel sem nagy haris.

xxx

S végül itt a fülemüle még.

Vele esett meg az a hülyeség,

hogy füttyéért  szomszédok pereskedtek.

Jó szüzsé.  Alfréd, nem veszed meg?

 Varróverslenyomat

olvastam a macskagrófkisasszonyverset

jó hogy küldted

pár percre mindent elfelejtsek

s nézegessem a fridzsiderégőt

addig se lássam a holnapot

amibe a halál valami ocsmány hiányt belészőtt

jó volt ahogy szerelmesedik a medve

amint hűtőégőt cserél szerelemre

jó volt

nem gondolni a holnaputánra

mikor kalap kabát

s első eset lesz hogy

nem én maradok árva

nem kell retúrjegy sem

sőt nem is nekem kell mennem

senki se kérhet számot tőlem

míg soromra várok a köztemetőben

hogy szélszárnyra írják át porhüvelyem

te meg csak söprögetsz cicagatyában

én meg már nem leszek medve se

nem

 HÚSVÉT

Uram adj időt

hagyj még

túl virágvasárnapon

indul a nagyhét

tavasz lüktet

zsong Jeruzsálem

ünnep

kísér a nép

szamáron hoznak

megígért Atyád

új világot jobbat

hiába tudták a választ

ki királyt akar

nem Isten-fiát választ

kereszt üres sír

mihez kezdjek

elöregedtem

s nem ahogy a szentek

hazudtam magamra szárnyat

de a bicsakló remény

csorba alázat

pedig kell hit

tavaszhoz nyárhoz

rettentő erő a

feltámadáshoz

A Költészet Napján

A költők, a költők bezzegnek.

A majmok intenek:

Ezt nektek!

Költőországban

költőországban vers a pénz

hallod szó-érmék csengenek

s ha akad aki nem zenész

csak álcázott a szerkezet

költőország a képzelet

nyitott vagy behunyt szemmel élsz

mi csúf volt szép majd rút lehet

szabadon veszel adsz cserélsz

költőország a jog hona

legyen jutalmad kard babér

nem vagy csak soros ostoba

hatalmad rossz garast sem ér

költőoszágban nincs remény

ámítás van és közhalál

orrod fent hordd vagy légy szerény

lesben áll versed s elkapál

költőország nem létezik

lantosai csak kóklerek

kitalálják és elhiszik

szavaikból még jó lehet

költőország egy cafka dög

pár ócska fröccs s tapadni fog

aztán míg élsz csak őt nyögöd

magyarán mondva baszhatod

Hé, dalocska!

A vers lemászott a vitrinből a földre.

Loholt a költő utána: talán ha visszajőne,

finom ő ehhez: hymnusocska!

Szállni kell, nem csúszni lent a porba’.

Ment a vers, szülője nem érdekelte.

Majd báli ruhában járok: persze...

Ment az utcán, szemben emberek,

két lábon járók: tetszenek,

mondta a vers, tocsogva a sárban,

s nézte: nekem sincs rosszabb lábam...

Kicsit antikolt, kicsit göröglök,

de a baj végül is öröklött,

s a célnak pont jól lengenek.

Hagyj, szólt a költőnek, hagyj ma engemet.

Ment a vers, rámosolyogtak.

Kérdezték: hé, dalocska, hogy vagy?

Köszönöm, mondta: minden isteni!

Menni kell, nem polcon hírleni.

Undorító, szólt a költő epésen,

ez itt. Nem jobb ott, bőrkötésben?

Nektárt kap, ki megkeres, nem ócska lőrét.

Király kegyét akard, ne kardnyelőét.

Nem hallotta verse, épp kukát rúgott fel.

Az istenek pihenjenek, nekem ez kell.

Múlatták az időt, míg beért az este.

Gyere, apám, szólt a vers: jó vagy egy felesre.

Elégia a költő házioltárára

Reggel a költő verset olvas.

Tíztől ebédig eldalolgat.

Finom dohány, egy könnyű spriccer,

kis mélabú, mely nem hevít fel.

Langyos homály a délutánon.

Másfél órányi éppen-álom.

Csókjával házi-múzsa kelti.

Kifő a kávé, megy vizelni.

Halk mjúzik: Vivaldi, Bach tán.

Selymesen omló házi kaftán.

Szelíden mormol pár szonettet.

Sötétedik, rőt gyertya reszket.

Mélázik kicsit az elmúlásról.

Egy kis konyak, vagy pár pohár bor,

s reá terül, mint éj sötétje,

hogy az egészre baszni kéne

.

A KÖLTÉSZET ELKÖLTÖZÖTT
AZ ELEFÁNTCSONTTORONY NYITVA

ha neked úgy jó

gyere be sáros bakanccsal

de

ne rugdosd az ajtót

ez mégis templom volt valaha

hülye bunkó

 Szerdánta

Takarít a Mari,

söprűt fog.

Porszívót kanyarít,

az még jobb.

Fejére kendőt köt,

kékpöttyöst.

Elővesz nyolc rongyot,

hét vödröt.

Keni az ablakot,

csillogjon.

Ameddig takarít,

nincs gondom.

Söpör is, porol is,

szétszór fényt.

Ragyogó a kilincs,

szerdánként.

Előkap vasalót,

nem fárad.

Süt a nap, a szoba

felszárad.

 Asszem Jankó

elküldtek újabb hárompróbára

a trónonosok

a nyájat vigyázom

össze is zavarnánk mindent

ha királylányt kapna

minden jöttment

nem rossz amit csinálsz

mondják

mert persze többen vannak

de nézd

sok a herceg

mi sansza egy parasztnak

s mint keverednek ide birkák

nem értik

pedig mennyien

hányszor megírták

fontos a szar

de fontosabb az ország

 Derbi után

próbálok másra gondolni

nehéz estéken küzdve démon ellen

alakja sincs

nem tudom honnan miért

és újra és megint

esélytelen

kurva-rohadt

pedig nincs kedvem divatszavakhoz

de ilyen hendikep-tudattal

nem tudok megfelelni az etikettnek

nehéz ez az este

bár van valami otromba bája

ahogy lapítok mint lószar a fűben

elbújni kéne és látszani

hát elég ambivalens

Decemberi liturgia


 

hajnali tiszta hó kereng
hegyeknek élén temetés
szegetlen szárnyon ködbe leng
haláltalan világba vész

hajnal-szárnyú a temetés
haláltalan világra leng
hegyeknek élén ködbe vész
szegetlen tiszta hó dereng